pillangók...=)

pillangók a gyomromban... aggódom a holnap miatt...

az egész olyan furcsa érzés... várom...de úgy mintha még sose ittam volna epres shake-et és tudom, hogy holnap azt fogok kapni...

hűű leírhatatlan érzés...=) és ez tetszik...=)

de már csak babonából is jobb ha nem írok erről többet, majd holnap úgyis minden kiderül...=)

xoxo: a kis kíváncsi;)

relax...

Elhatároztam, hogy ez a a hétvége a pihenésé lesz, de sajnos rengeteg kell tanulnom, szóval csak részben jut idő a kényeztetésre...

youtube-on katt a Hiperkarmára, hangerő a maximumra az arcra bőrnyugtató pakolás, körömlakkot elő és indul a pihii=))

Most semmi sem tud kizökkenteni, ebből a hangulatból... még Te sem...

xoxo: Londoner ;)

elhavazva...

csak azon kapom a fejem, hogy rengeteg a teendő... Negyed 10 és még egy csomó tanulni valóm van...

mi a fene történik????


de már nagyon kiváncsi vagyok a holnapra=))) ill. a péntekre... amint vége elmesélem, hogy mi is volt ez=))

a távolság íze...

Vajon a távolságnak is van íze? Szerintem van. Amolyan savanykás, kissé keserű, helyenként sós, és ami a legfontosabb, hogy rossz száj ízt hagy maga után. tapasztalat...

Még mindig a fejemben van az utolsó találkozásunk Tito-val...fájt. ezért gondoltam, hogy majd jobb lesz ha elszökök két hétre Angliába. Azt hittem, hogy a távolság majd jót tesz. Végülis félig igazam lett. Felültem a buszra és össze facsarodott a szívem. Nem akartam menni...de maradni sem lett volna merszem... Viszont amikor már ott voltam Angliában, minden megváltozott. Már más dolgok jrtak a fejemben és más volt fontos. Nem pedig ő. Azt hittem, hogy ennyivel megúszom, azt hittem, hogy Anglia megváltoztatott és nem számítassz többé. Tévedtem. A hazafelé úton, ahogy közeledtünk Magyarország felé, megint elfogott az a bizonyos érzés. A fejemen újra az otthoni problémák kezdetek el kavarogni és a veled kapcsolatos érzéseim ami egyet jelentette azzal a savanyú érzéssel amit magad után hagytál...

Veled kapcsolatban 3 kérdés motoszkált állandóan a fejemben!

1; Szoktál-e rám gondolni?

2; Vajon, hogy emlékszel rám? Mint a lányra aki szerette a nagy színes, csavaros nyalókákat, vagy mint a lányra kinek megszakadt a szíve?!

3; Vajon mikor tudok majd tovább lépni? Mirko jön el az a nap amirko úgy ébredek reggel, hogy hűű már nem is vagy fontos, már csak nevetek rajtad...

Ez újabb és újabb kérdéseket vet fel bennem...Ha a párkapcsolatokterén valakivel rosszul alakulnak a dolgok és az útjaink különböző irányba vezetnek tovább, de tegyük fel, hogy az egyik fél nem tud tovább lépni. Meddig kell várnia? van egy kimondott határidő ameddig örlődik és rágódik, hogy vajon mit rontott el és mit kellett volna tennie? Vagy minden csak az akaraterőm múlik? Úgy értem, az is lehet, hogy ha egy kicsit "erősebb" lennék akkor már régen lapozhattam volna egy új fejezetre? Vagy az is meglenne írva sorsunkban, hogy egy-egy fejezet hány oldalas... és ha mégis megvan írva akkor nem lehet csak úgy átugrani? Többet lapozni, lezárni, hogy minél hamarabb túljussunk?

Te jó éég! Ha valakki tudja ezekre a kérdésekre a választ azonnal írjooon!=))) ( mert valószínűleg Ő a föld legszerencsésebb embere, ha ezekre tud választ adni!)

xoxo ;)

changes...

ismét változások... de most én okoztam őket! Egyelőre nem írom le, mert még nem teljesültek és nem akrok elszólni magam, babonából...

Addig is itt egy kép... /London by night/ Tudom, hogy egy fantasztikus művész vagyok...=))

xoxo:Londoner*_*

???...

Egy nagyon érdekes kérdést szegeztek ma nekem...



Ki az a Tito???


Nem, Ő nem egy kitalált személy, még csak nem is egy virtuális emberke! Ő sajnos valóban létezik...A Tito csak a "fedőneve" =)

Nagyon sok mindent lehetne mondani és mesélni róla... de a sok dolog közül amit tudok róla, csak egy pár dolog van ami igazán lényeges...

-Eleinte fontos volt nekem és talán még most is az, csak megpróbálom elhinni, hogy már nem..

-Én szerettem Ő nem...

-Én komolyan gondoltam Ő nem...

Ez így nagyon furcsának tűnhet... Mégis mind a ketten akartunk valamit a másiktól...csak nem ugyanazt... de amíg ez nem derült ki addig minden teljesen rendben ment....

Felületesek voltunk...nem hagytunk elég időt arra, hogy jól megismerjük egymást. Eltelt egy pár hónap mire kiderült, hogy Tévedtünk. Igen nagy T-vel. Ez az a tipikus nagy betűs tévedés volt. Ráébredtünk, hogy különböző irányba tartunk és fogalmunk sincs arról, hogy eddig mi vezetett minket egy irányba. Amikor kiderült, hogy teljesen mást akarunk a másiktól mind a ketten meglepődtünk... és azóta... nem is beszéltünk...


A kiváncsiskodóknak üzenem, hogy ennyi a mi kis történetünk Tito-val...nem tudok mást mondani róla... csak ezek voltak és még mindig ezek a leglényegesebb dolgok vele kapcsolatban. Jellemezhetném őt magát is, de úgysem ismerne rá senki...ő is csak egy a sok srác közül a világon...de talán nekem kicsit több annál...

Rengeteg mindent tanultam Tito-tól...sokat változtam.. de nem Ő változtatott meg hanem az ő elvesztése változtatott rajtam... a körülmények alakítottak... Az igazság az, hogy nem tudnám leírni, vagy megfogalmazni, hogy pontosan mik azok a tulajdonságok akár kívül akár belül amikben megváltoztam. Csak tudom és érzem és mondják mások. A legnagyszerűbb dolog amit megtanultam tőle, hogy gyönyörű vagyok amikor magabiztos vagyok.

Azt mondta egyszer, hogy akkor is legyek magabiztos amikor legszívesebben elszaladnék. Mire én megígértem neki, hogy csak akkor leszek bizonytalan ha a szobámban leszek egyedül és nem lát senki. Erre azt mondta, hogy ilyet ne ígérjek, mert ő azt akarja, hogy akkor is magabiztos legyek ha nem lát senki.


Ezért most határozottan merem állítani, hogy én egy boldog, kiegyensúlyozott magabiztos ,szingli nő vagyok, aki élvezi az életet! =)))





u.i.: Akit untattam az érzéseimmel tele írt post-tal annak bocsi...

nem nem nem és nem...

és továbbra is nem! Nem hiszem el, hogy újra itthon vagyok... mindenesetre most baromi fáradt vagyok, a buszon való éjszakázás után...

3 óra alvással nem bírom sokáig... de Kölyök megmondta, hogy csak semmi kislányoskodás! Bírni kell =))) (imádlak Kölyök) =]


képek és élménybeszámolókmár csak holnap...


most túl fáradt vagyok ahhoz, hogy össze szedjem a gondolataimat... csak cikáznak... Te jársz a fejemben és nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel az egésszel...

de ez egy nagyon hosszú történet...a mi kis történetünk...


ooo el se hiszem, hogy tegnap még Párizsban sétálgattam...



Hiányoztok London& Párizs! =]