bűvös körömből nincsen mód kitörnöm!

Ez tényleg egy ördögi kör! Lehetetlen kitörni belőle, lehetlen tovább élni ezek nélkül a problémák nélkül, mert már mindennapjain része lettek. Nincs jövőm nélkülük. Nincstovább lépés, nincs menekvés. Ez az élet, ha tetszik, ha nem.



Nincs élet a jövő nélkül! Folyton csak az a kérdés foglalkozat, hogy hol lesze vajon egy év múlva ilyenkor? Boldog leszek? Vagy minden marad a régi, megszokott kerékvágásban? Aggódom és pont, mert annyi rossz történik, hogy néha hihetetlen, hogy jöhet jó is...

Hosszú hallgatás után, ismét írok. Írok, mert abban bízok, hogy így könnyíthetek a lelkemen. Régi beszélgetéseket olvasok vissza, régi emberek jelennek meg újra és egyszerre megelevenedik a múlt. Sok helyen tapintható a fájdalom, de rengeteg emlék meg is szépült. Ha jól belegondolok sok minden változott azóta, akár egy pillnat alatt minden 180fok-os fordulatot vesz.

Miért akar a múlt folyton beférkőzni a jelenbe? Akármennyire is próbálom kizárni, annál jobban próbál teret nyerni. Érthetetelen ez a láthatatlan kötelék múlt és jelen között. A jövőt nem is említem, hiszen itt semminek sincs jövője! nincs jövője egy kapcsolatnak, nincs jövője két ember közti vonzalomnak, minden tűnékeny, csak a pillanat varázsa.

!

rühellem ezt az egészet, mert kurvára fáj, mert nem bírom elviselni!!! Mikor lesz már ennek vége? Csak el akarok menni innen, itt sose leszek boldog. Csak itt akarok hagyni mindent!


Vörös és dagadt a szemem. Nagyon fáj. Nem bírok felkelni holnap, nem híbrok felkelni holnapután. Bárcsak ne is kéne...



"Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám
És nem hasonlít már, múlt és jelen
Valami elmúlt, ahogy lassan felnőttem én"