Hosszú hallgatás után, ismét írok. Írok, mert abban bízok, hogy így könnyíthetek a lelkemen. Régi beszélgetéseket olvasok vissza, régi emberek jelennek meg újra és egyszerre megelevenedik a múlt. Sok helyen tapintható a fájdalom, de rengeteg emlék meg is szépült. Ha jól belegondolok sok minden változott azóta, akár egy pillnat alatt minden 180fok-os fordulatot vesz.

Miért akar a múlt folyton beférkőzni a jelenbe? Akármennyire is próbálom kizárni, annál jobban próbál teret nyerni. Érthetetelen ez a láthatatlan kötelék múlt és jelen között. A jövőt nem is említem, hiszen itt semminek sincs jövője! nincs jövője egy kapcsolatnak, nincs jövője két ember közti vonzalomnak, minden tűnékeny, csak a pillanat varázsa.