Kiskoromban néha nagyon jól jött volna, egy-egy játék közben, de sosem volt ilyen képességem. Most mégis van, és gyűlölöm. Itt a karácsony és úgyérzem, hogy egy cseppnyi hit és remény sincs bennem. Kihűlt minden. Láthatatlan vagyok, csak a könnyeim valóságosak. Csak azok kézzel foghatóak, és a magány. Ő uralkodik a szobán, az életemen. Miatta nem ért senki és énsem magamat.
u.i.: Nem tudok kizökkenni, sajnáloom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése