bizonytalanság vs. megrendíthetetlenség

nagy szavak... legalábbis annak tűnnek, pedig nem azok... E között a két állapot között ingázok, már egy ideje...nem birom, fárasztó ez.

Valahogy úgy tudnám mese szerűen leírni ezt az egész helyzetet, mint pl.: Tegyük fel, hogy van két sziget, amik közt csak az óceán terül el. Az egyik sziget neve: Bizonytalanság, a másik-é pedig Megrendíthetetlenség. Én hol az egyiken vagyok hol a másikon, de általában csak nagyon rövid ideig tartózkodok itt...az idő legtöbb részét azzal töltöm, hogy az óceánban úszkálok, és mindig azt érzem, hogy mire eljutok az egyik partig,meggondolom magam és elkezdek úszni a másik felé, majd megint ugyanez történik... Soha nem voltam elég jó úszó... és kezdek elfáradni...

csak az a baj, hogy T. egy olyan helyzetbe hoztt, ahonnan úgymond nincs kiút...legalábbis egyelőre nincs. Most még nem tudok egyik parton se kikötni, mert ha megrendíthetetlen vagyok, akkor hirtelen elbizonytalanodom és fordítva... ez megy már egy ideje...Ugye, hogy idegesítő?!

Ami még jobban bánt, hogy messze a távolban látok még egy szigetet... a remény szigetét...De elég messze van, és félek, hogy nem lennék képes elúszni odáig... bár már ebben sem vagyok biztos...

Az pedig még jobban össze zavar, hogy én, pont én aki világ életemben a magabiztosság, és meginoghatatlanság példaképe volt, most én vagyok bizonytalan...hmm érdekes, bár erre mondják, hogy egyszer fent egyszer lent...ez az élet rendje...

U can't touch this...=)

érdekes, hogy a zenének mekkora ereje van...Hihetetlen hatással van a lélekre... Biztos észre vettétek már, hogy teljesen már érzések és emlékek öntenek el minket, ha egy lassú számot hallgatunk ill. ha egy pörgősebbet. A lassabb számokat is két csoportra bonthatjuk: szomorú és happy. Ezért van, hogy egy szomorú szám hallatán eszünkbe jut a sok fájdalmas emlék, és rengeteg kellemetlen dolog kavarog a fejünkben. Viszont ha egy boldog lassú számot hallgatunk eszünkbe jut minden felejthetetlen, kellemes emlék. Az, hogy egy szám szomorú-e avagy sem aztnem csak a szöveg dönti el...Ha nem értjük akkor is eldől bennünk, hogy az a bizonyos dal miket juttat az eszünkbe...a dallam, a ritmus, a lüktetés, a vokál, egy aprócska dob szóló..vagy bármi, megofghat bennünket abban a zenében.



Egy ideje például nagyon favorizálom Mc Hammer egyik nagy slágerét, a U can't touch this-t. Igaz, hogy ez a szám már legalább 13 éves...még mindig hihetetlenül kirááály=)) Amint meghallom táncolni van kedvem... de úgy igazán kirúgni a hámból...=) Köszii Mc Hammer(L)


xoxo;)

Lots of love girls...

Tényleg azért vannak a jó barátok...és ezt ma be is bizonyították...Köszönöm nektek!!! Igazán szükségem volt a szavaitokra...=)

Miért van az, hogy akármennyire is töröm magam, hogy csak ne hogy elhibázzam, mindig elrontom... De nem jövök rá, hogy hol... Amikor valami fontos, valahogy mindig kicsúszik a kezem közül...

Mi a titok nyitja? Egyik rossz hírt kapom a másik után... össze vagyok zavarodva...fáratd is vagyok és levert is...egyik kávét öntöm magamba a másik után...ha lehetne intravénásan adagolnám, mert így már nem bírom sokáig...

Határozottan állítom, hogy elegem van ebből...olyan az egész, mint egy körforgalom...amiből nincs kiút...rossz hír előttem, rossz hír mögöttem, rossz hír mellettem, áááá rossz hírek mindenhol... mintha az egész világ arra játszanak, hogy elvegye a kedvem teljesen az élettől...Pont, amikor végre kezdetem egy kicsit jól lenni, minden újra és újra a nyakamba szakad...Azt mondját teher altt nő a pálma...de ez már kezd egy kicsit sok lenni...

Lányok, köszönöm nekteek=] Tivagytok a legédesebbek a világon...=) Cherry, Sz.&H. (L)

Úgy látszik ez a post már csak erről szólt...

xoxo... ;)

smiley faces...=)))

megtapasztaltam, hogy tényleg igaz, hogy ha rámosolyogsz valakire akkor ő is vissza mosolyog...=)

Pest és Debrecen utcáin is leteszteltem az embereket...=) Egész nap olyan vagyok, mint egy vadalma=)

mert most pont jó...kösszi T. =]

xoxo;)

na neee...

mármegint zsákutca... hihetelen...

letaglózott... most még nem is tudok írni erről... még túl friss...


és túlságosan fáj... :/


xoxo

az a HELLO...

csak egy köszönés lenne? vagy elértem azt a bizonyos szintet ahol ez már túl megy egy szimpla köszönésen?

És ezt honnan fogom megtudni?

De ez talán mindegy is...

ma láttam egy kéményseprőt, elvégeztem a szokásos rituálés feladatokat, csak, hogy szerencsém legyen...=)

Bármint egy kis szerencséért=]

de majd kiderül, hogy mennyire voltam hatásos...

naa xoxo;)

pontpontpont...

áhhá...szóval akkor mégsem lehetetlen... igazából egyáltalán nem az csak át kellett hozzá gondonom a dolgokat. Ebből az értelmetlen fecsegésből az a lényeg, hogy a féllmeink leküzdhetők!

És gaz, hogy azt írtam, hogy csak át kellett gondolnom a dolgokat... pedig ez nem igaz... mert a dolgok csak átfutottak a fejemen én meg azon kaptam magam, hogy cselekszem, mert a szívemre hallgatok! De bejött...=))) Talán vele kapcsolatban mindig csk a szívemre kéne hallagatnom!...=)

Jó kezdet... bár minden jó ha a vége jó..., de az majd még kiderül...=))

mindeesetre, most boldog vagyooook=) és csak ez számít!

xxx;)

pillangók...=)

pillangók a gyomromban... aggódom a holnap miatt...

az egész olyan furcsa érzés... várom...de úgy mintha még sose ittam volna epres shake-et és tudom, hogy holnap azt fogok kapni...

hűű leírhatatlan érzés...=) és ez tetszik...=)

de már csak babonából is jobb ha nem írok erről többet, majd holnap úgyis minden kiderül...=)

xoxo: a kis kíváncsi;)

relax...

Elhatároztam, hogy ez a a hétvége a pihenésé lesz, de sajnos rengeteg kell tanulnom, szóval csak részben jut idő a kényeztetésre...

youtube-on katt a Hiperkarmára, hangerő a maximumra az arcra bőrnyugtató pakolás, körömlakkot elő és indul a pihii=))

Most semmi sem tud kizökkenteni, ebből a hangulatból... még Te sem...

xoxo: Londoner ;)

elhavazva...

csak azon kapom a fejem, hogy rengeteg a teendő... Negyed 10 és még egy csomó tanulni valóm van...

mi a fene történik????


de már nagyon kiváncsi vagyok a holnapra=))) ill. a péntekre... amint vége elmesélem, hogy mi is volt ez=))

a távolság íze...

Vajon a távolságnak is van íze? Szerintem van. Amolyan savanykás, kissé keserű, helyenként sós, és ami a legfontosabb, hogy rossz száj ízt hagy maga után. tapasztalat...

Még mindig a fejemben van az utolsó találkozásunk Tito-val...fájt. ezért gondoltam, hogy majd jobb lesz ha elszökök két hétre Angliába. Azt hittem, hogy a távolság majd jót tesz. Végülis félig igazam lett. Felültem a buszra és össze facsarodott a szívem. Nem akartam menni...de maradni sem lett volna merszem... Viszont amikor már ott voltam Angliában, minden megváltozott. Már más dolgok jrtak a fejemben és más volt fontos. Nem pedig ő. Azt hittem, hogy ennyivel megúszom, azt hittem, hogy Anglia megváltoztatott és nem számítassz többé. Tévedtem. A hazafelé úton, ahogy közeledtünk Magyarország felé, megint elfogott az a bizonyos érzés. A fejemen újra az otthoni problémák kezdetek el kavarogni és a veled kapcsolatos érzéseim ami egyet jelentette azzal a savanyú érzéssel amit magad után hagytál...

Veled kapcsolatban 3 kérdés motoszkált állandóan a fejemben!

1; Szoktál-e rám gondolni?

2; Vajon, hogy emlékszel rám? Mint a lányra aki szerette a nagy színes, csavaros nyalókákat, vagy mint a lányra kinek megszakadt a szíve?!

3; Vajon mikor tudok majd tovább lépni? Mirko jön el az a nap amirko úgy ébredek reggel, hogy hűű már nem is vagy fontos, már csak nevetek rajtad...

Ez újabb és újabb kérdéseket vet fel bennem...Ha a párkapcsolatokterén valakivel rosszul alakulnak a dolgok és az útjaink különböző irányba vezetnek tovább, de tegyük fel, hogy az egyik fél nem tud tovább lépni. Meddig kell várnia? van egy kimondott határidő ameddig örlődik és rágódik, hogy vajon mit rontott el és mit kellett volna tennie? Vagy minden csak az akaraterőm múlik? Úgy értem, az is lehet, hogy ha egy kicsit "erősebb" lennék akkor már régen lapozhattam volna egy új fejezetre? Vagy az is meglenne írva sorsunkban, hogy egy-egy fejezet hány oldalas... és ha mégis megvan írva akkor nem lehet csak úgy átugrani? Többet lapozni, lezárni, hogy minél hamarabb túljussunk?

Te jó éég! Ha valakki tudja ezekre a kérdésekre a választ azonnal írjooon!=))) ( mert valószínűleg Ő a föld legszerencsésebb embere, ha ezekre tud választ adni!)

xoxo ;)

changes...

ismét változások... de most én okoztam őket! Egyelőre nem írom le, mert még nem teljesültek és nem akrok elszólni magam, babonából...

Addig is itt egy kép... /London by night/ Tudom, hogy egy fantasztikus művész vagyok...=))

xoxo:Londoner*_*

???...

Egy nagyon érdekes kérdést szegeztek ma nekem...



Ki az a Tito???


Nem, Ő nem egy kitalált személy, még csak nem is egy virtuális emberke! Ő sajnos valóban létezik...A Tito csak a "fedőneve" =)

Nagyon sok mindent lehetne mondani és mesélni róla... de a sok dolog közül amit tudok róla, csak egy pár dolog van ami igazán lényeges...

-Eleinte fontos volt nekem és talán még most is az, csak megpróbálom elhinni, hogy már nem..

-Én szerettem Ő nem...

-Én komolyan gondoltam Ő nem...

Ez így nagyon furcsának tűnhet... Mégis mind a ketten akartunk valamit a másiktól...csak nem ugyanazt... de amíg ez nem derült ki addig minden teljesen rendben ment....

Felületesek voltunk...nem hagytunk elég időt arra, hogy jól megismerjük egymást. Eltelt egy pár hónap mire kiderült, hogy Tévedtünk. Igen nagy T-vel. Ez az a tipikus nagy betűs tévedés volt. Ráébredtünk, hogy különböző irányba tartunk és fogalmunk sincs arról, hogy eddig mi vezetett minket egy irányba. Amikor kiderült, hogy teljesen mást akarunk a másiktól mind a ketten meglepődtünk... és azóta... nem is beszéltünk...


A kiváncsiskodóknak üzenem, hogy ennyi a mi kis történetünk Tito-val...nem tudok mást mondani róla... csak ezek voltak és még mindig ezek a leglényegesebb dolgok vele kapcsolatban. Jellemezhetném őt magát is, de úgysem ismerne rá senki...ő is csak egy a sok srác közül a világon...de talán nekem kicsit több annál...

Rengeteg mindent tanultam Tito-tól...sokat változtam.. de nem Ő változtatott meg hanem az ő elvesztése változtatott rajtam... a körülmények alakítottak... Az igazság az, hogy nem tudnám leírni, vagy megfogalmazni, hogy pontosan mik azok a tulajdonságok akár kívül akár belül amikben megváltoztam. Csak tudom és érzem és mondják mások. A legnagyszerűbb dolog amit megtanultam tőle, hogy gyönyörű vagyok amikor magabiztos vagyok.

Azt mondta egyszer, hogy akkor is legyek magabiztos amikor legszívesebben elszaladnék. Mire én megígértem neki, hogy csak akkor leszek bizonytalan ha a szobámban leszek egyedül és nem lát senki. Erre azt mondta, hogy ilyet ne ígérjek, mert ő azt akarja, hogy akkor is magabiztos legyek ha nem lát senki.


Ezért most határozottan merem állítani, hogy én egy boldog, kiegyensúlyozott magabiztos ,szingli nő vagyok, aki élvezi az életet! =)))





u.i.: Akit untattam az érzéseimmel tele írt post-tal annak bocsi...

nem nem nem és nem...

és továbbra is nem! Nem hiszem el, hogy újra itthon vagyok... mindenesetre most baromi fáradt vagyok, a buszon való éjszakázás után...

3 óra alvással nem bírom sokáig... de Kölyök megmondta, hogy csak semmi kislányoskodás! Bírni kell =))) (imádlak Kölyök) =]


képek és élménybeszámolókmár csak holnap...


most túl fáradt vagyok ahhoz, hogy össze szedjem a gondolataimat... csak cikáznak... Te jársz a fejemben és nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel az egésszel...

de ez egy nagyon hosszú történet...a mi kis történetünk...


ooo el se hiszem, hogy tegnap még Párizsban sétálgattam...



Hiányoztok London& Párizs! =]