Tényleg azért vannak a jó barátok...és ezt ma be is bizonyították...Köszönöm nektek!!! Igazán szükségem volt a szavaitokra...=)
Miért van az, hogy akármennyire is töröm magam, hogy csak ne hogy elhibázzam, mindig elrontom... De nem jövök rá, hogy hol... Amikor valami fontos, valahogy mindig kicsúszik a kezem közül...
Mi a titok nyitja? Egyik rossz hírt kapom a másik után... össze vagyok zavarodva...fáratd is vagyok és levert is...egyik kávét öntöm magamba a másik után...ha lehetne intravénásan adagolnám, mert így már nem bírom sokáig...
Határozottan állítom, hogy elegem van ebből...olyan az egész, mint egy körforgalom...amiből nincs kiút...rossz hír előttem, rossz hír mögöttem, rossz hír mellettem, áááá rossz hírek mindenhol... mintha az egész világ arra játszanak, hogy elvegye a kedvem teljesen az élettől...Pont, amikor végre kezdetem egy kicsit jól lenni, minden újra és újra a nyakamba szakad...Azt mondját teher altt nő a pálma...de ez már kezd egy kicsit sok lenni...
Lányok, köszönöm nekteek=] Tivagytok a legédesebbek a világon...=) Cherry, Sz.&H. (L)
Úgy látszik ez a post már csak erről szólt...
xoxo... ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése