Tanultam tőled valamit, mint mindig.Kezdek hozzászokni. Megtanultam, hogy azok a dolgok is lehetnek nagyszerűek, amik valójában talán kicsinyesek, pofon egyszerűek és egy szemernyi kreativitás sincs bennük. Ezt igazából nem is megtanultam, hanem megtapsztaltam... Már így látom, mostmár nagyszerű. Mitől változott meg a véleményem? Én változtam? Esetleg te változtattál a látásmódomon?Vagy az egész csak káprázat volt?Nem, az utolsó lehetőséget kizárom. Nem lehetett képrázat, ((bár még mindig alig hiszem el) de tudom, hogy minden perce valós volt. Akkor csak te lehetsz a változás oka. Úgy értem, jöttél és megváltoztattad azt a szemszöget amivel eddig kémleltem a világot. Alapesetben ezt úgy ahogy van elutasítottam volna, mert sebet ejtett volna azon a hatalmas büszkeségemen... Bevallom eleinte észre se vettem, hogy már sok minden megváltozott...csak nem rég jöttem rá, amikor azután a mámoros, füstös szombat este után , a szavaidon elmélkedtem. Megfogtak, és magukkal ragadtak. Nem tudom, hogy mi volt velük a célod, de az eszembe véstem őket, akaratlanul is. Valahol nagyon jól tudtam, hogy igaz amit mondassz, mert már régen tisztában voltam vele, mégis megdöbbentettek a szavaid. Még egy kicsit féltem is attól amit hallani fogok, pedig semmi rémisztő nem volt benne...csak az igazság...Vagy éppen ettől féltem?
to be continued...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése