Nagyon vékony a határ az álom és valóság között. Néha szinte láthatatlan. Miért? Az egész csak egy képzet lenne, egy idea, amit tantra szerűen mondogatunk magunknak, hátha attól megvalósul amit annyira szeretnénk?! Sorsfordító álomképek döbbentenek rá, hogy amiről eddig azt hittük, hogy valóság, az csak illúzió. Törékeny képecske, egy kreálmány ami csak a fejünkben létezik. De ekkor jut az ember eszébe, hogy rengeteg könyv, zeneszám, film, stb. szól arról, hogy az álmok megvalósíthatók. Korrekt mondat, amennyiben van erre példa. Okéé, van rá élő bizonyíték. smerek olyat aki a végsőkig elmegy, töretlenül küzd, és igen, sikerül neki. Ezek szerint minden csak az akaraterőn múlna? Kizárt, hisz vannak dolgok, emberek, tények amiket nem hajthatunk a végtelenségig. Be kell látnunk egy ponton, hogy vége, hogy nem tehetünk már mást. Hiszen ha elismerjük, hogy az álamok igenis valóra válhatnak, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a lehetetlen létezik. Kitolás, de nem mindenki számára érhetőek el álmai. Akkor sem ha egészen apró célokat tűz ki maga elé. Miért? Talán csak túl gyávák vagyunk, hogy küzdjünk. Dehát arról álmodunk amit igazán akarunk. Nem?! Akkor mégis mi tart vissza , hogy meg tegyünk érte mindent? Csak az tarthat vissza, ha tudjuk, hogy tétje van a dolognak, hogy a szavainknak óriási súlya van és, minden lépés egy mérföldkő. Nagyon ijesztő tudni, hogy bármit is teszünk az akár végzetes is lehet. Rendben, féljünk. Egészséges. Egy darabig. Mindaddig amíg megnem értjük, hogy tényleg egyszer élünk. És utánna? Utánna majd merünk cselekdni? A gyávaságra egy gyógyszer van. A gátlástalanság. Az ha kimerünk magunkból vetkőzni, annyira, hogy még saját magunkat is meglepjük. Ha olyat merünk tenni amit eddig még sohaa. Talán ez az egyetlen módja, hogy a vízióból kézzel fogható valóságot csináljunk.
u.i.: MIért nem sikerül magamnak önbizalmat adnom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése