Őt tényleg elfújta a szél. A változás szele. Az emlékek itt maradtak, de azok már közömbösek. Hihetetlen érzés, hogy már nem jelentenek semmit. Felfoghatatlan, hogy életek mennek tönkre, miközben a másé virágzik. Egyszer fent egyszer lent? ennyi lenne az egész?
És igazad lett..te tudtad előre, hogy könnyű lesz, hogy nem fog fájni. Nem hittem neked. Már minden szavad alján hazugságot és iróniát kerestem. Igazából elvesztem valahol a sorok között. Mit érnek a szavak, ha kimondatlanok? És ha íratlanok? Mégis szívek ezrei őrizgetnek szavakat, holmi szép emlék gyanánt. Édes kevés, hogy boldoggá tegyen valakit.
Akkor meg?
Megszokás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése