egyszerű és nehéz.

Hogy mi az egyszerű? kimondani, hogy vége.

Hogy mi a nehéz? Felfogni és elfogadni, hogy vége.

Újra beszélgetünk. Képzeletben leültünk egy asztalhoz, oda ahol régen mindig ültünk és csak beszélgettünk. Immár talán érzések nélkül. Üres is volt ez a beszélgetés, meg kell hagyni. de már hiányzott, a hallgatásod, hogy olvassam, hogy szinte alig írsz, én mégis mindent értek.


Sz.: "Ő egy boldog, rövid időszak volt."


rövid-boldog, boldog-rövid. utálatos párosítás! Olyan naívan, gyermeki hittel és bizalommal szeretnék hinni a boldogságban! De már nem tudok. abban a bizonyos boldogságban nem. Mostmár más értékek képviselik a boldogságot.


Boldogság amikor nevetek a barátokkal, boldogság néha egy szám, egy mondat, egy szó, néha egy pohár ital, néha csak akkor boldogság, ha jó erős, boldogság egy szál cigi. 5 percnyi boldogság. ennyi jut. Minél nagyobbat szívok bele, minél jobban magaménak akarom tudni, annál hamarabb elfogy. Talán cigiből mindig lesz másik. és belőled? Belőled nem tartanak, apró kiszerelésben akármelyik útmenti kocsmában. Pedig zsebre tennélek, csak, hogy sose kelljen elengednem téged.


A felnőtt kor küszöbén állunk és kiábrándultunk. Már nem hiszünk sem az életben, sem magunkban. Talán csak egymásban. De az olykor nagyon kevés. Hitetlenségünkben mi mást tehetnénk? Menekülünk. Vigaszt keresünk. 19 szál arany marlboro-ban, vagy egy boros pohár alján. Talán úgy tűnhet, züllünk, hogy szaladunk lefelé egy lejtőn, és nem is akarunk megállni. Szerintem pedig csak élünk. Nem mindig helyesen, nem mindig jókor, de élünk. A sok nevetés mellett néha még el is hisszük, hogy jól élünk, hogy eszünk ágában sincs panaszkodni. Ilyenkor csak az emberi gyarlóság beszél belőlünk. Csak fényezzzük a nyamvadt kis életünket, takargatjuk a problémáinkat, a keserünket. Meghagyjuk magunkanak és az olyan lelkenek akik megértenek bennünket.




u.i.:kiábrándultam és mégis hiszek. hitetlen vagyook és naív. Az egész csak egy rossz vicc volt.