2010. augusztus 26., csütörtök

8nap!

Ahogy ma a karateedzést figyeltem, azon gondolkoztam, hogy vajon a szívünkön ejtett sebek is kívédhetőek lennének egy-két taktikával? Lehet,hogy csak tudnunk kéne a szabályokat, és nem fájna semmi?! esetleg a szabályokat mi szabjuk? Csak néztem, ahogy rugdossák egymást, és eszembe jutott, hogy mégcsak rugások sem kellenek ahhoz, hogy bántsuk egymást! Elég pár szó, bár néha azok sem kellenek, elég a csend. Az érbevágó csend. Mikor semmi sem hiányzik jobban mint a másik közelsége. Talán az sem volt soha őszinte, sőt talán soha sem lenne az! Hiszen ők mindg csak álarcot vesznek fel, mi pedig kivetkőzünk. Álarc nélkül, titkok nélkül, olykor-olykor ruhák nélkül állunk előttük. Mi vagyunk azok és a meztelen igazság. Ők mégis eldobnak minket, talán pont ezért. Nos igen, ez az ami annyira tud fájni, hogy ha mindent megadunk, ha már nem tudunk többet adni sem magunkból, sem a világból, az sem elég! Ezt soha nem fogom megérteni.

2010. augusztus 18., szerda

sometimes we wanna runaway!

2010. augusztus 14., szombat

napok, hetek...

Ahogy ma este hazafelé bandukoltam, volt valami a levegőben. De nem szerelem. Nevezzük inkább kételynek, kétségnek, vagy bizonytalanságnak vagy ahogy tetszik. Jómagam a kétség szót preferálom. Kétséges, hogy mit hoz a jövő, kétséges, hogy mi lesz velem, veled. Kétséges, hogy mi lesz "velünk", kétséges, hogy ez a pálinka fejbe vág-e. Lassan már az is kétséges, hogy lesz-e holnap, vagy holnapunk. Az utcák ma olyan mások voltak. Újak, még a réges-régi panel tömbök is. Bár amennyire újak voltak, annyira voltak ismertek számomra. Akár bekötött szemmel végig mentem volna rajtuk. A kereszteződésnél megállt egy kocsi a piroslámpánál. Négy, elég illuminált állapotú leányzó ült benne, hangos zeneszó mellett. Kiszóltak, de eleinte észre se vettem. Majd utánam kiabáltak, hogy: "Héé te láány, a rózsával. Mosolyogj és integess. Az élet szép, de rövis is, arra, hogy szomorúan töltsükel! "

Bánatba és bizonytalanságba öltözött ma a világ, de valljuk be, akármennyire is fáj, és akármennyire is nehéz, tudjuk mindketten, hogy egyetlen őszinte szóval mindent helyre hozhatnál!











u.i.: Sz.!