8nap!

Ahogy ma a karateedzést figyeltem, azon gondolkoztam, hogy vajon a szívünkön ejtett sebek is kívédhetőek lennének egy-két taktikával? Lehet,hogy csak tudnunk kéne a szabályokat, és nem fájna semmi?! esetleg a szabályokat mi szabjuk? Csak néztem, ahogy rugdossák egymást, és eszembe jutott, hogy mégcsak rugások sem kellenek ahhoz, hogy bántsuk egymást! Elég pár szó, bár néha azok sem kellenek, elég a csend. Az érbevágó csend. Mikor semmi sem hiányzik jobban mint a másik közelsége. Talán az sem volt soha őszinte, sőt talán soha sem lenne az! Hiszen ők mindg csak álarcot vesznek fel, mi pedig kivetkőzünk. Álarc nélkül, titkok nélkül, olykor-olykor ruhák nélkül állunk előttük. Mi vagyunk azok és a meztelen igazság. Ők mégis eldobnak minket, talán pont ezért. Nos igen, ez az ami annyira tud fájni, hogy ha mindent megadunk, ha már nem tudunk többet adni sem magunkból, sem a világból, az sem elég! Ezt soha nem fogom megérteni.