bizonytalanság vs. megrendíthetetlenség

nagy szavak... legalábbis annak tűnnek, pedig nem azok... E között a két állapot között ingázok, már egy ideje...nem birom, fárasztó ez.

Valahogy úgy tudnám mese szerűen leírni ezt az egész helyzetet, mint pl.: Tegyük fel, hogy van két sziget, amik közt csak az óceán terül el. Az egyik sziget neve: Bizonytalanság, a másik-é pedig Megrendíthetetlenség. Én hol az egyiken vagyok hol a másikon, de általában csak nagyon rövid ideig tartózkodok itt...az idő legtöbb részét azzal töltöm, hogy az óceánban úszkálok, és mindig azt érzem, hogy mire eljutok az egyik partig,meggondolom magam és elkezdek úszni a másik felé, majd megint ugyanez történik... Soha nem voltam elég jó úszó... és kezdek elfáradni...

csak az a baj, hogy T. egy olyan helyzetbe hoztt, ahonnan úgymond nincs kiút...legalábbis egyelőre nincs. Most még nem tudok egyik parton se kikötni, mert ha megrendíthetetlen vagyok, akkor hirtelen elbizonytalanodom és fordítva... ez megy már egy ideje...Ugye, hogy idegesítő?!

Ami még jobban bánt, hogy messze a távolban látok még egy szigetet... a remény szigetét...De elég messze van, és félek, hogy nem lennék képes elúszni odáig... bár már ebben sem vagyok biztos...

Az pedig még jobban össze zavar, hogy én, pont én aki világ életemben a magabiztosság, és meginoghatatlanság példaképe volt, most én vagyok bizonytalan...hmm érdekes, bár erre mondják, hogy egyszer fent egyszer lent...ez az élet rendje...

U can't touch this...=)

érdekes, hogy a zenének mekkora ereje van...Hihetetlen hatással van a lélekre... Biztos észre vettétek már, hogy teljesen már érzések és emlékek öntenek el minket, ha egy lassú számot hallgatunk ill. ha egy pörgősebbet. A lassabb számokat is két csoportra bonthatjuk: szomorú és happy. Ezért van, hogy egy szomorú szám hallatán eszünkbe jut a sok fájdalmas emlék, és rengeteg kellemetlen dolog kavarog a fejünkben. Viszont ha egy boldog lassú számot hallgatunk eszünkbe jut minden felejthetetlen, kellemes emlék. Az, hogy egy szám szomorú-e avagy sem aztnem csak a szöveg dönti el...Ha nem értjük akkor is eldől bennünk, hogy az a bizonyos dal miket juttat az eszünkbe...a dallam, a ritmus, a lüktetés, a vokál, egy aprócska dob szóló..vagy bármi, megofghat bennünket abban a zenében.



Egy ideje például nagyon favorizálom Mc Hammer egyik nagy slágerét, a U can't touch this-t. Igaz, hogy ez a szám már legalább 13 éves...még mindig hihetetlenül kirááály=)) Amint meghallom táncolni van kedvem... de úgy igazán kirúgni a hámból...=) Köszii Mc Hammer(L)


xoxo;)

Lots of love girls...

Tényleg azért vannak a jó barátok...és ezt ma be is bizonyították...Köszönöm nektek!!! Igazán szükségem volt a szavaitokra...=)

Miért van az, hogy akármennyire is töröm magam, hogy csak ne hogy elhibázzam, mindig elrontom... De nem jövök rá, hogy hol... Amikor valami fontos, valahogy mindig kicsúszik a kezem közül...

Mi a titok nyitja? Egyik rossz hírt kapom a másik után... össze vagyok zavarodva...fáratd is vagyok és levert is...egyik kávét öntöm magamba a másik után...ha lehetne intravénásan adagolnám, mert így már nem bírom sokáig...

Határozottan állítom, hogy elegem van ebből...olyan az egész, mint egy körforgalom...amiből nincs kiút...rossz hír előttem, rossz hír mögöttem, rossz hír mellettem, áááá rossz hírek mindenhol... mintha az egész világ arra játszanak, hogy elvegye a kedvem teljesen az élettől...Pont, amikor végre kezdetem egy kicsit jól lenni, minden újra és újra a nyakamba szakad...Azt mondját teher altt nő a pálma...de ez már kezd egy kicsit sok lenni...

Lányok, köszönöm nekteek=] Tivagytok a legédesebbek a világon...=) Cherry, Sz.&H. (L)

Úgy látszik ez a post már csak erről szólt...

xoxo... ;)

smiley faces...=)))

megtapasztaltam, hogy tényleg igaz, hogy ha rámosolyogsz valakire akkor ő is vissza mosolyog...=)

Pest és Debrecen utcáin is leteszteltem az embereket...=) Egész nap olyan vagyok, mint egy vadalma=)

mert most pont jó...kösszi T. =]

xoxo;)

na neee...

mármegint zsákutca... hihetelen...

letaglózott... most még nem is tudok írni erről... még túl friss...


és túlságosan fáj... :/


xoxo

az a HELLO...

csak egy köszönés lenne? vagy elértem azt a bizonyos szintet ahol ez már túl megy egy szimpla köszönésen?

És ezt honnan fogom megtudni?

De ez talán mindegy is...

ma láttam egy kéményseprőt, elvégeztem a szokásos rituálés feladatokat, csak, hogy szerencsém legyen...=)

Bármint egy kis szerencséért=]

de majd kiderül, hogy mennyire voltam hatásos...

naa xoxo;)

pontpontpont...

áhhá...szóval akkor mégsem lehetetlen... igazából egyáltalán nem az csak át kellett hozzá gondonom a dolgokat. Ebből az értelmetlen fecsegésből az a lényeg, hogy a féllmeink leküzdhetők!

És gaz, hogy azt írtam, hogy csak át kellett gondolnom a dolgokat... pedig ez nem igaz... mert a dolgok csak átfutottak a fejemen én meg azon kaptam magam, hogy cselekszem, mert a szívemre hallgatok! De bejött...=))) Talán vele kapcsolatban mindig csk a szívemre kéne hallagatnom!...=)

Jó kezdet... bár minden jó ha a vége jó..., de az majd még kiderül...=))

mindeesetre, most boldog vagyooook=) és csak ez számít!

xxx;)