Paris...

hűűű két 10 napja eltűnve... most Párizsból jelentkezem az első lehetséges wifi-re lecsaptam...nem rég jöttem át a P&Q ferries csodálatos kompjával Calaisba Doverből...


már most hiányzik az én Angliám....

nem akarok hazamenni...bárhova csak ne haza... tudom, hogy amint hazaérek megint előjön a sok emlék és nem akarom, hogy megint fájjon...

hivatalosan...=)

Ezúttal hivatalosan is kijelentem, hogy két hétre eltűnök=)

{I try to follow my dreams to London...}

xoxo: londoner *_*

értem & érted...

tudod, hogy nekem mit jelent és tudom, hogy neked semmit...de mégis összekapcsol, minket valahogy ez a kép...

emlék...még a legelejéről! /talán te már nem is emlékszel.../

Pedig azt szereteném, ha neked is eszedbe juttatna ezt azt...emlékezned kell! NEM felejtheted el csak úgy!

Én akárhogy próbáltam, nem tudtam kitörölni a fejemből...Te sem feledkezhetsz meg róla!

Tito köztünk akkor is fényév távolság van,ha épp szorosan egymás mellett fekszünk...én ezt miért csak most látom meg? már a legelején rá kellett vona jönnöm...

{hiányzol már azóta a nap óta....és most még jobban...}

xoxo: "a kis naív" =) ?=(!

London jövöööök...=]

bár a bőröndöm még üresen áll és röpke 5 óra múlva indulás, valamiért mégis úgy érzem, hogy fél lábbal már Londonban vagyook=)))

kettősség...gyűlölöm...gyűlölöm, mert mennék is meg maradnék is. És haza se jönnék Londonból és el se mennék... De muszáj mennem mennem, és lehetetlen maradnom. Szóval a dolog el van döntve csak "belül" örlődöm...

De a sok Starbuck-os kávé és az utánozhatatlan londoni élet ki fog engesztelni! Ebben biztos vagyok...

Szeretlek London! =) (L)

no comment...=]

pontosabban nem kommentálnám a tegnap estét...

egyszerűen jól éreztük magunkat A.-val Cherry-vel és P.-vel=))))

És ezerszer köszönööm nektek az estét=))) Kimondottan felejthetetlen volt=]]]]]

vk...=]

flowers, flowers, flowers everywhere=)

bár még nem kapott el az a fene nagy karneváli hangulat, azért remélem, hogy az esti party felejthetetlen lesz Cherryvel, A.-val és P.-vel =))))

/T. telefonált...az esti program miatt érdeklődve...sajnálom, de nem megy T. vagyis inkább nem szabad...és talán én sem akarom.../

{Titoo, bár itt lennél... imádnád...}

koncerteztüünk...=)

már majdnem ilyen volt...=]

egy este A.-val =) egy nagy pohár mekis jegeskávéval indítottuk, ami utánozhatatlan=] közben kitárgyaltunk mindent ami akkor fontos volt, majd megfogadtuk, hogy az este folyamán egy szót se a pasikról! Csak mi számítottuk, és az, hogy jól érezzük magunkat!=)

Táncoltunk, énekeltünk, röhögtünk, de főleg azon, hogy az emberek milyen hülyék tudnak lenni...végül rádöbbentem, hogy A. milyen egy nagy partyface...=]

Jó kis este volt ez A.=) Holnap folytatjuk, Cherryvel és P.vel együtt=]

/köszönöööm A.!/

{Tito talán végig igazad volt...kár, hogy én csak most jöttem rá...szólj ha még nem késő...}

xoxo:Londoner *_*

maybe an outfit...=)

for the LOVE of CHANEL...

végre túl vagyok rajta...

mármint a fogorvoson... annyira féltem tőle...de szerencsére sikerült leküzdeni a félelmem, és átestem rajta! Kb. egy óráig vacakolt a fogaimmal, ez idő alatt pedig volt min gondolkodnom... Vajon miért nem lehet a többi félelmemet is csak így leküzeni? Azokon miért olyan nehéz átlépni? A fogdokitól kaptam egy érzéstelenítőt és nem fájt... amikor a szívem fáj miattad akkor arra nincs valami féle érzéstelenítő? Egy szuri, ami igaz, fáj amikor beadják, de utánna lezsibbaszt és már nem fáj semmi...mondhatnál vagy tehetnél bármit, NEM fájna... csak néznélek és nevetnék...Egyrészt rajtad nevetnék, hogy milyen szánalmasak a próbálkozásaid, másrészt magamon nevetnék, mert ráébrednék, hogy régen mennyit szenvedten a hülye próbálkozásaid miatt...

itt ülök a gép előtt és cikáznak a gondolataim... nem tudom eldönteni, hogy nevessek avagy sírjak... döntenem kéne... de elegem van már abból, hogy mindig döntenem kell...Néha nem lehet csak úgy lenni? Döntések nélkül éni! Mivel jelen helyzetemben döntésképtelen vagyok, csak mereven bámulok ki a fejemből és minden erőmel azon vagyok, hogy eltereljem a gondolataimat!

...3 nap és gooo=]

{Ooo Tito bár tudnám, hogy mikor lálak megint...}

válaszút...

pont mint a képen... bár én nem szoktam csizmában az ágyon ugrálni, de ettől függetlenül, Follow your dreams...

Ha mindenáron az álmait követném, akkor most nem itt írogatnék hanem a Tito karjaiban hajtanám álomra a fejem...Mert néha szószerint, visszasírom azokat a napokat,amikor tényleg az ő karjai közt aludtam el és ott is ébredtem... Az a legnagyobb baj Titoval, hogy azok közé a férfiak közé tartozik akik, akkor is kellenek ha bántanak. Persze nem szószerint, csak szavakkal és tettekkel , vagy néha azzal is ha nem tesznek semmit...

Ezért olyan rettentő bonyolult követni az álmaimat.Miközben tudom, hogy az álmaimhoz balra kéne kanyarodnom az utam pedig jobbra visz...


{bárcsak tudnám, hogy merre keresselek Tito...}

teardrops...

és Tito ismét bebizonyította, hogy ha akar bármikor áttud tiporni a kis lelkemen...és újra és újra könnyeket tud csalni a szemembe. A nagy szomorkodásban és sírásban kijelentettem, hogy elég, hogy nem kellesz többé! De reggel arra ébredtem, hogy rohadtul hiányzol...akkor is ha fájdalmat okozol...



{Kezdem elfogadni, hogy te már csak ilyen vagy...}Ez lett volna a szereped az életemben? Egy kicsit vacakká tenni? Mert ha igen, akkor sikerült...


u.i.: 4 nap és elhúzok innen... Viszlát Debrecen, üdvözöllek imádott Angliám =]

LondonLondonLondon I love you...

bárcsak már ott lennék... már most azt érzem, hogy haza se akarom majd onnan jönni...

London I love you! =]

aktuális...

What's your flava? =]

valaki csengetett...

5 óra 10 perc... valaki csenget...nahát T. az... Ő, hogy került ide? Kérdeztem, de csak kitérő válaszokat adott...Egy átbeszélgetett este után kicsit furcsán éreztem magam...amikor mi befejeztük a dolgot kettőnk között azt hittem, hogy lezártunk mindent...most pedig olyan mintha megint betoppant volna az életembe...ezen jár az agyam azóta amióta becsengetett és mégis fogalmam sincs, hogy mit gondoljak... És, hogy mit akarok...?! Bárcsak tudnám...

u.i.: T. várj még... Én még nem jöttem rá, hogy mit akarok valójában... adj időt, hogy kitaláljam...

Audrey a legjobb=)

mese az üres pénztárcáról...=)

bizony, bizony... reggel felkeltem és rájöttem, hogy miharabb shopping dayt kell tartanom, mert üres a szekrényem =) így hát felkerekedtem (egy akkor még vastag pénztárcával) ruhák után kutatva...hát találtam is... csak a nagy leárazás miatt egyre több mindenre mondtam azt, hogy ezt most nem hagyhatom itt!!! fehérnemű, felsők, sortok, pár futó cucc, könyvek, és egy kalap...végre megtaláltam a tökéletes kalapot! A Marks&Spencer bolt kirakatánál ácsingózva találtam rá...az egyik próbaba fején tündökölt az igazi, a várva várt, tökletes kalap! =) Végül, 6 zacskóval egy félig üres "mekis" jegeskávéval és egy üres pénztácával hazaérve ráébredtem, hogy csak erre volt szükségem!=]

u.i.:lassan vennem kéne még egy ruhás szekrényt...

egy tipikus semmittevős nap...

Tegnap haza jöttem Pestről és megállt az élet. Debrecen olyan, mint egy rosszabb fajta lassított felvétel. Mai nap is eltelt csak nem tudom, hogy mivel... sokáig alvás, olvasgatás, zene, film, msn és ennyi a világ... mint valami állóvíz...amit Tito-nak sikerült felkavarni. Azzal, hogy elkezdte ki magyarázni a dolgokat és azzal, ahogy azt hitte, hogy majd pár kedves szóval mindet helyre hoz. Kegyetlenül őszinte és néha bunkó voltam vele, de ő észre sem vette. Ezt utálom benne, hogy azt hiszi, hogy engem bármikor megkaphat és áttiporhat rajtam mert én mindig ott leszek! Jesszus Tito ébredj fel, és lásd be végre, hogy ez így régen rossz!

again in Debrecen...

Bizony, újra itthon... jó is meg nem is! Tudom, hogy tegnap azt írtam, hogy meg kell találnom Tito-t... megpróbáltam. de ő nem jött el a mi kis titkos találkánkra. Vártam rá! és nem jött el... Ekkor fogadtam meg, hogy soha többé nem várok Tito-ra, mert nem érdemli meg! De legyen elég ennyi! Nem is írok róla többet!

A mai nap eléggé családiassá sikeredett =) sok, móka és nevetés, a 2. családom, és a barátok=) Csak ők és a velük töltött idő hiányzik... Történjék bármi vissza vágyok Pestre =) (L) még két év itt és aztán irány a csodálatos Budapest *_*

Már vissza számolom a napokat augusztus 21.-ig =), hogy 2 hétre megint Londoner *_* lehessek=) ismét itt hagyom az országot... 14 nap a paradicsomban =] London, Párizs és még megannyi gyönyörű hely =) már várom az english gentleman-eket és a fantasztikus angol kávét, majd a francia bagettet...=) Nem sok minden fog itthonról hiányozni! Csak egy pár ember akiket legszívesebben magammal vinnék és ott maradnék örökre az én hőn szeretett Angliámban =)(L) De ez egy másik történet =)

hihetetlen, lehetetlen...

A dolgok nagyon furcsán alakulnak itt Pesten... mondhatni rosszul! Soha, hangsúlyozom soha nem mondtam még ilyet, de most valahogy nem jó itt! Ami hihetelen, mert itt eddig mindig jó volt! De ami óta a változás szele elért, minden "elromlott",a dolgok 80%-a rosszul sül el! Utálom a változást, utálom, utálom, és utálom! Nem tudom elfogadni! Talán nem is akarom... Ami most fontos: tegnap megéreztem! Tudtam, hogy Joe-val nem biztos ez a dolog. Mármint a mai kis "légyott"-unk! És igazam lett! Joe nem jött el. Nem tudom és nem is akarom tudni, hogy miért! Csak az bánt, hogy holnap elutazik, és mi így váltunk el...csak ez zavar! A másik bolond ("Tito") lapít...pedig muszáj lenne vele beszélnem! Látnom kell, szemtől-szembe, hogy tudjam, hogy mit gondolok, hogy hogyan érzek! Mert annyira össze vagyok zavarodva, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi a helyzet vele! Azt hittem, hogy feljövök Pestre és minden megoldódik, itt minden kiderül! De csak rosszabb lett! Mi a fene folyik? már Pesten sem jó? Debrecenben meg főleg... akkor hova menjek? A leírtakból annyi a lényeg, hogy Joe elment...és már nem jön vissza. Tito "eltünt", de meg kell keresnem, mert addig nem mehetek innen haza, amíg meg nem találom! Ez így mind szép és jó... csak annyi a gond vele, hogy holnap muszáj haza mennem, mert ha maradok akkor nem haladok se merre se az otthoni dolgokkal! Ez a nap teljes katasztrófa volt!!! Rémálmaimban se ismétlődjön meg! Csak meg kell találnom Tito-t... =(

felettébb különös...

Ennél furcsább napot... Az egyik oldalról rengeteg információ, amit hozzáteszem bár ne tudtam volna meg... A másik oldalról pedig semmi... de szószerint. Még csak életjel se... Én próbáltam kapcsolatot létesíteni, de semmi. És ez is igazából olyan információ volt, ez a nagy semmi, amit jobb lett volna nem tudni. De persze most is utólag jöttem rá, hogy én vagyok a bolond, hogy egyáltalán arra méltattam, hogy sms-t küldtem neki... De ugyebár mindenki jobban tanul a saját kárán, mint hogy elfogadja bárki nagyokos tanácsát! A lényegre térek: azt leszámítva, hogy délelőtt "Joe-ról" rossz híreket tudtam meg a délután nem is alakulhatott volna jobban =) jujj legyen ennyi elég;) és a holnap?! Elvileg újra Joe-val... de kezdem megtanulni, hogy ha férfiakról van szó, akkor semmi sem biztos! Szóval egyelőre jobb gyanakvónak lenni! =) és csak ezt tudom tanácsolni mindenkinek! Lehet, hogy az a szép ha egy lány, nyílt és úgymond "mindenre" nyitott, de ezt el lehet játszani úgyis, hogy közben nem vagyunk naívak! Visszaolvasva ez elég bölcsen hangzik, de ne higgye azt senki, hogy nekem olyan könnyen ment! Csak kitapasztaltam, hogy mi az arany közép út, ami járható és most próbálom leírni. Egy dolgot muszáj megjegyezni! Csak, hogy hű maradjak a tegnapi bejegyzésemhez. A változásról... és a váratlan dolgokról! Mert tényleg mindig a váratlan dolgok a legédesebbek =) Ezt már annyiszor bebizonyította a sors... és remélem holnap is megteszi =]

a változás szele...

egy kissé unalmasra sikeredett vasárnap este, mi mást tehetnék?! Írni, írni, írni... Még csak nem rég értem haza egy hosszúra sikeredett külföldi nyaralásból, és nem sokára megyek egy másikra... Úgy látszik ez a nyár erről szól?! De most elért a változás szele. Nem akartam, mert jó volt úgy ahogy volt! De már tudom, hogy a változás szele nem ismeri a NEM szócskát... Ennek köszönhetően újra fenekestül felfordult az életem. Legalábbis egy része. A változatosság gyönyörködtet??? Kitalálta ki ezt a baromságot? Ha valami jó volt úgy, ahogy addig zajlott miért kell megváltoznia? Miért nem mehetnek a dolgok a régi megszokott kerékvágásban? Rendben, tételezzük fel, hogy elfogadtam, hogy így alakultak a dolgok "vele". Megpróbálom elővenni azt a fene nagy bátorságomat és azt mondani, hogy :Jőjjön aminek jönnie kell! Igazából, ha jól belegondolok nem is mondhatok mást. Ez egy probléma. Nem volt az, de a változás szele azzá alakította. Én pedig nem szaladhatok el előle, mert előbb vagy utóbb úgyis megtalálna. Ezért jobb mihamarabb szembenézni vele! Adios! gondtalan élet, Hola! problémák...