mármint a fogorvoson... annyira féltem tőle...de szerencsére sikerült leküzdeni a félelmem, és átestem rajta! Kb. egy óráig vacakolt a fogaimmal, ez idő alatt pedig volt min gondolkodnom... Vajon miért nem lehet a többi félelmemet is csak így leküzeni? Azokon miért olyan nehéz átlépni? A fogdokitól kaptam egy érzéstelenítőt és nem fájt... amikor a szívem fáj miattad akkor arra nincs valami féle érzéstelenítő? Egy szuri, ami igaz, fáj amikor beadják, de utánna lezsibbaszt és már nem fáj semmi...mondhatnál vagy tehetnél bármit, NEM fájna... csak néznélek és nevetnék...Egyrészt rajtad nevetnék, hogy milyen szánalmasak a próbálkozásaid, másrészt magamon nevetnék, mert ráébrednék, hogy régen mennyit szenvedten a hülye próbálkozásaid miatt...
itt ülök a gép előtt és cikáznak a gondolataim... nem tudom eldönteni, hogy nevessek avagy sírjak... döntenem kéne... de elegem van már abból, hogy mindig döntenem kell...Néha nem lehet csak úgy lenni? Döntések nélkül éni! Mivel jelen helyzetemben döntésképtelen vagyok, csak mereven bámulok ki a fejemből és minden erőmel azon vagyok, hogy eltereljem a gondolataimat!
...3 nap és gooo=]
{Ooo Tito bár tudnám, hogy mikor lálak megint...}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése