If you wanna...

Régen írtam már...Szükségem volt időre...Kellett, hogy tisztánlássak, átgondoljak dolgokat, hogy dűlőre jussak és hogy ismét össze zavarodjak...

Néha szerettem, néha pedig utáltam a véletlenek összejátszását, de múlt szombat óta kifejezetten gyűlölöm... megtaláltál...beengedtelek, mert muszáj volt...és bár elszaladtam volna...nem hiányzott az a beszélgetés kifelé menet...

T: -most olyan más vagy, egészen megváltoztál...

Zs: - Na jó Tito, mostmár sipirc innen...

T: -de tényleg...régen nem ilyen voltál!

Zs: - ( a szemébe néztem, de nem tudtam mit mondani...)

T: - Mondd ha nincs igazam...

Zs: -Talán igazad van...

T: - Ismét találkozgatnunk kéne...Nem?

Zs: -(én ismét csak lesütött szemmel hallgattam)

T: - Vagy az az idő már elmúlt?

Zs: - Igen Tito, az az idő már régen elmúlt...

Annyira furcsa egy beszélgetés volt...bántott is egy kicsit... aztán tegnap újra...megint megkeresett...mert érdekelte a véleményem... Azt mondta, hogy számít a véleményem... Én hűvös voltam és kimért, finoman leráztam és angolosan távoztam...éreztem a szavain, hogy piszkálja őt, hogy én lerázom...

Gonosz vagyok...de azt akartam, hogy fájjon neki, hogy bántsa, ahogy anno ő bántott engem...szavakkal és tettekkel, vagy néha azzal ahogy semmit sem tett...Úgy éreztem, hogy ezt most megérdemli...

Csak azt nem értem, hogy miért pont most? Miért most kellek újra? Eldobtál...Utólag már tudom, hogy a játékszered voltam! De sohatöbbé nem leszek az! Sem neked, sem másnak!

Már tudom mi a "gyógyszer"...ha valami baj van...csak ugrok egyet...=)

u.i.: Bár lennék olyan bátor, hogy ezt a szemedbe mondjam...

Egy éj Velencében...

ma kedd... még irodalmat tanulok

holnap szerda...már csomagolok

aztán csütörtök...akkor már utazok...Irány Velence...

/veled elutaznék...csak, hogy megtudd, hogy milyen is vagyok valójában...Igen, veled elvonatozgatnék, vagy buszoznék, vagy bármi más. De ha nem uatznánk sehova talán az lenne a legjobb...Veled szívesen ücsörögnék egyhelyben.../

túl sós...

pénteken már a felkelés is nehezen ment...fáradt voltam és kimerült... még talán sosem voltam ennyire fáradt és labilis érzelmileg...

aztán pár rossz szó és eltört a mécses...onnantól kezdve végig sírtam a délelőttöt...a fáradtság miatt, az események miatt, a család miatt, magam miatt és miattad is... nem tudtam abba hagyni a sírást...úgy éreztem és azt hittem, hogy ha "ki sírok" magamból minden fájdalmat utánna jobb lesz..de nem lett jobb..egy szemmel se...fájt ahogy a könnycseppek végig csorogtak az arocomon, csípte a szemem a sós könny..és fájt a felismerés, hogy semmi seem alakul úgy ahogy én azt szeretném...

Pontosabban a dolgok alakulnak...csak össze zavarnak... nem értem,hogy mi miért történik... Talán nem is kéne értenem...??

(sajnos sosem voltam elég türelmes...)

sok, sok, sok...

régen írtam már, pedig sok minden történt...a napok peregnek, de nem üresen és gyorsan, hanem lassan telnek, de sok munkával és feladattal. Megpróbálok mindent kézben tartani, a teendőket, a sulit(mármint a tanulást), a családot, és a magánéletemet, de egyre csak azt érzem, hogy kevés vagyok ehhez, nem bírom és minden kicsúszik a kezeim közül... szörnyű érzés..Olyan mintha saját magam előtt kudarcot vallanék... Persze tudom, hogy nem a bizonyításról szól minden, de akor is jobb érzés lenne úgy elaludni este, hogy tudom, hogy minden rendben..., hogy nem kell aggódnom és stresszelnem.

Annyi mindent mondanék neked...Mondhatnám személyesen, de nem merném..ha biztosan tudnám, hogy válaszolsz, akár palackban is elküldném neked...

Biztos lennék most magamban, mert úgy érzem nincs okom a bizonytalanságra, de te annyira elbizonytalanítassz, hogy ez mindenre kihat, ami engem érint...nem szabadulok ettől az érzéstől... Vajon pontosan ez volt a célod?Mert ha igen akkor gratulálok, sikerült. Ha nem ezt akartad, akkor segíts...csak te ránthatsz ki ebből a helyzetből...

addig is esik az eső, fúj a szél és vihar van...ijesztő...félek=(

kérdések...

Alapszituáció: Van két ember között egy párkapcsolatnak nem nevezhető izéé...nem működik...pedig mindketten akarják, csak még esélyt sem adnak arra, hogy jobban megismerjék egymást...Miért? okokat keresek már egy ideje... félnek? vagy csak túl elfoglaltak? vagy ha ezek közül egyik sem akkor miéért nem lépnek?

Valójában az egyik már lépett...bátor volt és lépett...a másik pedig mindig nézi..figyeli szinte minden lépését..de mégis kifogásokat keres a találka ellen...elvileg sok dolga van... pedig csak fél...szerintem...

A nylít titok, hogy az egyik fél én vagyok...méghozzá az aki már lépett...vártam egy ideig..sőt még most is várok, de már nem szivesen...Fejben máár eldöntöttem, hogy nem akarok tovább várni...mert fáj ez a várakozás. És ha egy kapcsolat igazából nem is kapcsolat ezért nincs is kimondva, hogy vége, hogy lépjek tovább? nem hagy, nem neged tovább állni ez a "kapocs"...mert tudom, hogy nem mondtuk ki, hogy ége ezért még ott lebeg ez az egész a levegőben, és reménykedek...



sajnos senki nem tud tanácsot adni, vele pedig nem beszélhetek erről...


TANÁCSTALAN vagyook...

keresek...

Keresek szavakat, embereket, helyeket, emlékeket...kereslek...de nem talállak... rossz érzés...kicsit olyan, mint amikor az ember azt hiszi, hogy elhagyta a szemüvegét, pedig csak ott van a fején...háát sajnos most mégsem találom...

bolyongtam tágra nyílt szemekkel, mert azt hittem, hogy így megtalállak...eltüntél...legalábbis számomra...

szombat óta egy egyértelmű jelre várok..reméltem, hogy ma megkapom, de mivel még csak nem is láttalak... Ismét csak hiú ábrándokba kergettem magam, és fájt a felismerés, hogy ezek nem valósulnak meg.

P.S.: Siess... telik az időd...

az A szombat este...=)

Az az igazság a tegnap estével kapcsolatban, hogy túl sokat vártam tőle... hiú ábrándokat kergettem és amikor azok nem teljesültek letörtem... De igazából lehet, hogy nincs semmi okom a szomorkodásra, mert a dolgok talán nem is alakulhatnának jobban...

Végülis a tegnap este is jó volt csak nem olyan mint amilyet elképzeltem... Tettél valamit amivel válaszút elé állítottál.. vagyis neem, csak nem tudom dönteni, hogy most akkor miről is szólt ez a tetted. De egy dolgot tudok, hogy most nem tehetek msát, mint, hogy türelmesen várok...

És talán ennél idegesítőbb nincs is... várni és várni...

okt. 1 ...=]

új hónap, új kezdet, új Zsófi...

ismét elért a változás szele... de most nem panaszkodom...=)

Legyen elég annyi, hogy : I love Octobeeer=]]]]]]]]]