régen írtam már, pedig sok minden történt...a napok peregnek, de nem üresen és gyorsan, hanem lassan telnek, de sok munkával és feladattal. Megpróbálok mindent kézben tartani, a teendőket, a sulit(mármint a tanulást), a családot, és a magánéletemet, de egyre csak azt érzem, hogy kevés vagyok ehhez, nem bírom és minden kicsúszik a kezeim közül... szörnyű érzés..Olyan mintha saját magam előtt kudarcot vallanék... Persze tudom, hogy nem a bizonyításról szól minden, de akor is jobb érzés lenne úgy elaludni este, hogy tudom, hogy minden rendben..., hogy nem kell aggódnom és stresszelnem.
Annyi mindent mondanék neked...Mondhatnám személyesen, de nem merném..ha biztosan tudnám, hogy válaszolsz, akár palackban is elküldném neked...
Biztos lennék most magamban, mert úgy érzem nincs okom a bizonytalanságra, de te annyira elbizonytalanítassz, hogy ez mindenre kihat, ami engem érint...nem szabadulok ettől az érzéstől... Vajon pontosan ez volt a célod?Mert ha igen akkor gratulálok, sikerült. Ha nem ezt akartad, akkor segíts...csak te ránthatsz ki ebből a helyzetből...
addig is esik az eső, fúj a szél és vihar van...ijesztő...félek=(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése