pénteken már a felkelés is nehezen ment...fáradt voltam és kimerült... még talán sosem voltam ennyire fáradt és labilis érzelmileg...
aztán pár rossz szó és eltört a mécses...onnantól kezdve végig sírtam a délelőttöt...a fáradtság miatt, az események miatt, a család miatt, magam miatt és miattad is... nem tudtam abba hagyni a sírást...úgy éreztem és azt hittem, hogy ha "ki sírok" magamból minden fájdalmat utánna jobb lesz..de nem lett jobb..egy szemmel se...fájt ahogy a könnycseppek végig csorogtak az arocomon, csípte a szemem a sós könny..és fájt a felismerés, hogy semmi seem alakul úgy ahogy én azt szeretném...
Pontosabban a dolgok alakulnak...csak össze zavarnak... nem értem,hogy mi miért történik... Talán nem is kéne értenem...??
(sajnos sosem voltam elég türelmes...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése