Régen írtam már...Szükségem volt időre...Kellett, hogy tisztánlássak, átgondoljak dolgokat, hogy dűlőre jussak és hogy ismét össze zavarodjak...
Néha szerettem, néha pedig utáltam a véletlenek összejátszását, de múlt szombat óta kifejezetten gyűlölöm... megtaláltál...beengedtelek, mert muszáj volt...és bár elszaladtam volna...nem hiányzott az a beszélgetés kifelé menet...
T: -most olyan más vagy, egészen megváltoztál...
Zs: - Na jó Tito, mostmár sipirc innen...
T: -de tényleg...régen nem ilyen voltál!
Zs: - ( a szemébe néztem, de nem tudtam mit mondani...)
T: - Mondd ha nincs igazam...
Zs: -Talán igazad van...
T: - Ismét találkozgatnunk kéne...Nem?
Zs: -(én ismét csak lesütött szemmel hallgattam)
T: - Vagy az az idő már elmúlt?
Zs: - Igen Tito, az az idő már régen elmúlt...
Annyira furcsa egy beszélgetés volt...bántott is egy kicsit... aztán tegnap újra...megint megkeresett...mert érdekelte a véleményem... Azt mondta, hogy számít a véleményem... Én hűvös voltam és kimért, finoman leráztam és angolosan távoztam...éreztem a szavain, hogy piszkálja őt, hogy én lerázom...
Gonosz vagyok...de azt akartam, hogy fájjon neki, hogy bántsa, ahogy anno ő bántott engem...szavakkal és tettekkel, vagy néha azzal ahogy semmit sem tett...Úgy éreztem, hogy ezt most megérdemli...
Csak azt nem értem, hogy miért pont most? Miért most kellek újra? Eldobtál...Utólag már tudom, hogy a játékszered voltam! De sohatöbbé nem leszek az! Sem neked, sem másnak!
Már tudom mi a "gyógyszer"...ha valami baj van...csak ugrok egyet...=)
u.i.: Bár lennék olyan bátor, hogy ezt a szemedbe mondjam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése