Mintha ezer év telt volna el. Szinte hihetetlen, hogy emberek jönnek-mennek. Váltják egymást. Megfogalmazhatatan, ahogy történnek az események. Úgyértem, mintha nem is tennék semmit, csak küzdenék az életemért nap mint nap. Ez az egy mondat doppingol, hajt előre. Furcsa megfigyelés, de igaz, hogy néha nehezebb boldognak lenni, mint boldogtalannak. De belerázódik az ember idővel.

Miféle hülyeség az, ha az ember azt mondja, hogy fél a szerelemtől?!! Érzelemmentes élet nincs. Perzsee bemehetsz egy bárba és kérhetsz egy üveg szénsavmentes vizet, mondván, hogy kocsival jöttél és te elég felelősségteljes vagy. De ha olyan helyre tévedsz ahol a sors a csapos, nem mondhatod azt, hogy egy érzelemmentes pasira van szükséged, csak, hogy magadat óvd...






Szeretünk és félünk, naívak vagyunk és hitetlenek! De ez éltet minket (: