Könnyfakasztó "élmény" volt. Nem igazán lehetne róla regényt írni. Talán még novellát sem. Egy aprócska fél oldalas cikk is megteszi. Olcsó sztori. De valahol el kell kezdeni.
A vasárnap éjszakai félhomályt csak az óra monoton kattogása és a lány időszakos forgolódása törte meg. Akkor éjszaka nem találta a helyét. Pár részletet kihagyva, álmatlan egy éjszaka volt.
Neem!
Feladom , erről nincs mit írni. A fájdalomról nem lehet. Vagyis de lehet, lehet írni lelki fájdalomról, lehet írni az összetört szívekről, egy barát elvesztéséről. De a fizikai fájdalmat nem lehet szavakba foglalni. Legalábbis nekem nem megy. Számomra esélytelen megérteni egy ember fájdalmát, addig amíg magam is át nem éreztem ezt. Makacs vagyok, sajnálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése