Kívánj nagyot. Kívánj igazit. Kívánd, hogy legalább az álmaid legyenek igazak, ha már az életed nem az. Mi a teendő akkor, ha már az álmainkban is csalódunk? A sorrend: rossz nap, rossz álom, rossz nap, rossz álom. stb.stb. Mi hoz megnyugvást ha már az álmok sem? Vagy csak túlzottam babonásak lennénk? De valamiben hinnünk kell. Hinnünk kell az álmainkban, a jelekben, a mögöttes tartalomban, egymásban. Ha már magunkban nem tudunk. Mi a garancia arra, hogy bennünk is hisz valaki? Nem, nincs garancia. Csak élünk egyik napról a másikra, és sodródunk. Eljáttszuk, hogy jófejek vagyunk, hogy bolondosak, dilesek, hogy néha becsiccsentünk, néha nagyokat nevetünk, de belül, mind halottak vagyunk. Talán sosem éltünk igazán. Valaki ébresszen fel! Rázz fel, ember! Csak rád számíthatok! Vagy rád sem?!Talán rád sem..Talán elméssz, talán itt maradsz. Fáj. Azt gondolod gyenge vagyok? Gyenge vagyok, csak mert szeretlek, és marasztalnálak? Te vagy a gyenge, hisz félsz a saját érzéseidtől. Na, gyere vitázzunk. Ki az erősebb? Fogadjunk! Mi a tét? " A kapcsolatunk." A fogadás szabályai: Aki hamarabb mondja ki, hogy szeretlek az a gyengébb. Rendben, áll az alku. Hééé, ne nyiss vitát, szeretlek!!!
u.i.: gyenge vagyok, sajnálom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése