?

Mit vársz ember? Megváltást bűneid alól, egy cseppnyi boldogságot és nyugalmat? Várj életet. De igazit. reméld, hogy sose lesz nyugtod. Kérd, hogy mindig mehess, és menj is tovább.

.Kértem ezt.

Tegnap este úgy sétáltam végig a városon, mintha idegen lenne. Mintha nem tenném meg ugyanezt az utat nap mint nap.. Ideges emlékezéssel kerestem a régmúlt időt. Csak figyeltem az utca táblákat, a házakat és magamban mind megjegyeztem, hogy: " Ezen az utcán egyszer boldog voltam, ennek a kávéháznak a teraszán egyszer nem érttem, hogy mit keresek itt...Ebben a házban egyszer átöleltek, ..." Így ment ez mindaddig amíg haza nem érkeztem. Csak álltam a kapu előtt. Álltam és nem tudtam mit mondani. Kettősség tombolt bennem. Egyrészt rengeteg érzés fogott el, jók és rosszak egyaránt. Másrészt üres voltam. Nem kötött semmi ehhez a házhoz. Végig húztam a kezem a kerítésen, játékos hangot adott ki, olyan ismerősen csengett. A macskám oda szaladt a kapuhoz, nagy hízelgéssel fogadott. Igen. Tudtam, hogy itthon vagyok, és mégsem. Kiábrándító érzés...

De embernek lenni ezt jelenti...