Bye bye 2009!

Idén ez az utolsó bejegyzésem, és rájöttem, hogy valójában mire van szükségem... Csak most értettem meg, hogy mi kell. Most, hogy Tito elment, és te sem keresel, megértettem. Két dolog kell. Egy kis csend és egyedüllét.

Nem értelek..Este olyan fontos lett volna, hogy beszéljünk, hogy halld a hangom? 6szor hívtál...én egyszer se vettem fel, mert nem hallottam még egy sms-t is küldtél, de amikor én kereslek, akkor már nem is reagálsz... Mi folyik itt?


Nem sokára itt az éjfél..Megint eltelt egy év... Hogyan? nem is akarok visszagondolni erre, mert túl sok idő lenne összegezni.., de úgy nagy általánosságban véve jó volt. Ilyenkor észlelem csak igazán, hogy hogy repül az idő, mert ismét egy évvel öregebb leszek, ez már csak órák kérdése.


Nem messze innen petárdáznak..ez is cssak azt jelzi, hogy szilveszter van, amikor is az emberek egy kicsit megőrülnek. Ez most untat és még egy kicsit idegsít is. Miért? Pont ezt imádtam benne eddig...Csak abban bízom, hogy majd megjön a kedvem amikor elkezdek készülődni. Hajat mosok és hagyom, hogy jól begöndörödjön, mert baromi jól áll, alapozót használok, szemhéjfestékeket, szempillaspirált, tust, és szájfényt,illetve egy kis parfümöt, amivel megbabonázom az egész outfit-emet. A bár ahova megyünk (Soho London) , már akarom hogy ott legyünk, hogy fejbe vágjon az első tequilás koktél, és meg sem állok addig amiíg azt nem érzem, hogy már csak én vagyok a fontos! Hajnalig táncolni akarok, idegenekkel beszélgetni, flörtölni, táncolni, és csak magamra koncentálni!



Az újévi fogadalmakról csak annyit, hogy egy dolgot fogok megfogadni, pontban éjfélkor, hogy ha nem a barátaimról vagy a családomról van szó, akkor önző leszek! Nagyon önző, annyira önző amennyire velem voltak mások önzők!




u.i.: Ezt a napot, ezt a bulit senki sem ronthatja el! BUék vagy mi...=)

Mi jár a fejedben?

Hogy az én fejemben mi jár? Kavarognak a dolgok..Kicsit bántanak az otthon történtek, másrészt viszont úgy vagyok ezzel, hogy most legalább kiheverem..velük ki:) Bánt is kicsit, hogy nem Sz.-szel és a többiekkel leszek szilveszterkor..másrészt viszont már bezsongva várom, a holnap estét a "bolondokkal" :)

Tito..te lehetetlen alak vagy!!! Vagy én változom? Egyre több emberrel járok úgy, hogy először kellemesen csalódok, aztán megint csalódok, csak a végén én szívom meg... Veled is ez volt.. Nekem élőben te mindig egy olyan csalódás vagy...miéért? keresem az okokat, és ezen filózok mióta elmentél..de nem találok választ.. De te talán meg sem érdemled, hogy szavakat és időt pazaroljak rád...


Valójában imádom a változást, minden formában, de szeretem azokat abizonyos jól bejáratott dolgokat. Így vagyok veled is! Egy ideje beférkőzted magad a fejembe, a szívembe,a gondolataimba, és a postjaimba. Egyre több rólad szól, illetve neked szól. Ezért most is visszatérek hozzád. Nagyon szeretném tudni, hogy a te fejedben mi jár! Bár ahogy kezdelek megismerni, rájövök, hogy egyre több dologban hasonlítunk! Még az egyik legfurcsább tulajdonságban is...Mindketten a szélsőségek, végletek emberei vagyunk... Egy kicsit döntésképtelenek és határozatlanok! Mert azt érzem rajtad, hogy magad sem tudod, hogy mit akarsz. Egy pillanatban unottan beszélünk msn-en, míg a következőben felhívsz az éjszaka közepén azzal a kérdéssel h haragszom-e rád? Nem értelek, de mégis érdekel, hogy mi járhat a kobakodban...




u.i.: Bátyus..igazad volt! Ti bolondok köszönök nektek mindent =) Tényleg ti vagyok a legjobbak! =)

érezted már?

Érezted már, hogy összeomlik a világ körülötted?!

Érezted már, hogy semmi sem jó?!

Érezted már, hogy csak szaladnál, bármerre, csak szaladj minél messzebb?!

Érezted már, hogy nem bírsz otthon lenni?!


Most valami ilyesmit érzek...Megfulladok itton, gyűlölök itt lenni. Menni akarok, menni minél messzebb innen. Holnap felmegyek Pestre! Elvileg 30.-án jövök haza...de jelen pillanatban úgy gondolom, hogy csak január 3.-án jövök haza, mert akkor már muszáj.

Hazajönnék szilveszterre, hogy a barátaimmal ünnepelhessek, de bántana ez az egész , és tudom, hogy nem érezném jól magam. Inkább pesten maradok. A bátyám vállán sírom ki magam. ( Hiányzol tesóó)






wáááááááááááááááá =(

the final goodbye...

Elmerülnék a habokban...nem is! Inkább homokba dugnám a fejem, ha az megoldás lenne.. De én a bolond...magamra húztam a takarót és megpróbáltam erősen valami szépre gondolni. Egy napsütötte táj, pálmafákkal, mojitoval, és sok napbarnított amigoval. de még ez is csak a szívemet fájdította, mert esik az eső, és ramaty az idő.

Rájöttem, hogy buta vagyok. Nagyon buta, mert te megint becsaptál. Észre sem vettem. Azt hittem, hogy te más vagy...Először kellemesen csalódtam benned,ezért azt hittem, hogy milyen más vagy, és , hogy most talán tényleg megfogtam az isten lábát..De egyideje újra és újra csak csalódok benned! De nem kellemesen!

Most is annyira szánalmasnak érzem magam! Arról fantáziálok, hogy egy srác más mint a többi...?! Ez most komoly? De szerencsére időben rájöttem, hogy milyen vagy valójában..Szerencsére hozzád, még az én mérhetetlenül nagy naivitásom is kevés...

tudod mit? 4 napod van még! Addig még bánthatsz! De december 31.-én amikor tizenkettőt üt az óra, onnantól kezdve nem bántassz többé! 2010 = Új Zsófi!

p.s.: I'm still not over you...

egyszerűen bonyolult...

nézz a szemembe! Akkor talán eltudom dönteni, hogy mi igaz és mi nem..addig pedig ez az egész csak egyszerűen bonyolult...

no name..

hihetetlenül lassan telik az idő... nem bírok itthon lenni...mennem kell! Különös késztetést érzek arra, hogy szaladjak. Mindegy, hogy hova csak el innen.

A pontos idő: 2009.12.26 (szombat) 09:25 még rengeteg idő van hétfőig. Csak az az egy nyugtat meg, hogy hétfőn végre kiszabadulok innen, megyek és meg nem állok Sz. lakásának ajtajáig. Kell az újkörnyezet, kell, hogy mással legyek, hogy másra gondoljak. Kell, hogy Sz. meghallgasson, hogy elmondhassam neki, hogy milyen szar érzés... Hogy milyen rohadtul szar, hogy lassan 3 napja csak téged kereslek. Olyan mintha elvesztettelek volna, mintha lett volna egy nagy vihar, ami minden kapcsolatot elvágott köztünk. Ettől én is elveszettnek érzem magam. Keresek...Kereslek téged, keresem a számod, keresem a hangod, a szemed, az illatod, és keresem magamat is...

Darabokra estem szét, és összekéne szednem magam. Ez kicsit olyan mint, egy több ezer darabos puzzle...(abban pedig sosem voltam jó).. Amúgy sem lenne teljes a kép, mert darabjaim vannak a szobámban, az udvaron, a városban, Pesten, és nálad is van egy darab belőlem... Kedden megyek Pestre, ott is összeszedem a saját darabjaimat..de még mindig nincs rendben! Már csak veled kéne találkoznom...Furcsán hangzik, de nélküled nem vagyok önmagam...

Sz.! Nem bírom ki hétfőig! Kell, hogy találkozzunk, hogy átrágjuk magunkat mégegyszer mindenen( bár tudjuk, hogy úgysem változtat semmin , mégis megnyugtatja a kis lelkünket), kell, hogy nézzük a filmet, kell, hogy nevessünk nagyon, úgy igazán szívből jövően. Mindig abban bízom, hogy a nevetés a legjobb gyógyszer. De ha nem is hoz helyre teljesen, mégis segít elkendőzni egy kis időre a problémákat.

u.i.: Az első kép, csak azértkerült fel, mert tudom, hogy imádod a beatles-t.

Kimondottan furcsa egy karácsony ez... Semmiféle ünnapi hangulatom nem volt, nem éreztem azt a bizsergést, amit eddig minden karácsonykor. Az előkészületeket most nem a konyhában való sürgés-forgás jelentette...telefonálás és gépelés zaja törte meg a csendet. Nem narancs és fenyő illat járta át a szobát, hanem érzések. Megtelepedtek egy-egy sarokban, amiket akkor éreztem és tudom, hogy csak arra várnak, hogy előjöhessenek. Az öröm nem...az öröm most nincs a szobában. Bár tudom, hogy valahol itt hagyta egy darabját, de nincs egészen jjelen. Viszont itt van a bizonytalanság, a bánat, a letargia, és itt van egy darab belőled, ami folyton azt a bizonyos változtatni akarást sugallja.


Kiakarok törni ebből a szobából. Menni, csak menni és máshol lenni, másokkal lenni és mást csinálni. Mindig valami újra vágyom. Olyan furcsa érzés ez, ücsörögni egy érzésekkel teli szobában, mégis egyedül és azon töprengeni, hogy mi lenne jobb ennél. Szakad az eső és vízcseppek peregnek az ablakomon. Máskor esernyőt rántok, vagy kapucnit és elmenekülök előle, most mégis kimennék és áztatnám magam az esőben. Persze bolondnak néznének, de veled órákig tűrném, hogy szakad ránk az eső.







u.i.: Valójában kulcsot adtam a kezedbe... a szívem kulcsát..Ne dobd el..

wayout call in the night...

és gondolatban végig ott voltál mellettem, őrizted az álmom...




u.i.: gyakrabban is hívhatnál az éjszaaka közepén...:)

mese a kongó ürességről...

mese? bárcsak mese lenne...de ez egy igaz történet. Szavak, tettek, nevetések, és könnyek tanusítják. A szívem kong az ürességtől. elmentél. ennek van köze hozzá? biztos van. kisétáltál és egy űrt hagytál magad után. értem magam? nem...és téged értelek? nem...

Fullasztó idebent. Azt hittem, hogy csak a légkör, ezért kimentem egy nagy kabátban a minusz akárhány fokba, egy pohár borral és egy doboz cigivel. Az egyik cigiről a másikra gyújtok, kortyolok a borból és gondolkodom. Akarod tudni, hogy min? szerintem nem lesz nehéz kitalálni. Elnyomom a cigit. Előveszem a dobozt, majd elejtem a gyújtót. Remegő kézzel nyúlok utána. Miért remeg a kezem? Talán, mert hideg van és nincs rajtam kesztyű? Vagy mert annyira kívánom már a cigit? Esetleg remegő kézzel nyúlnék utánad, de nem talállak?! Mind a három feltételezésben van valamennyi igazság. De melyik a teljes igazság? Nem tudok dönteni. Ahogy te sem. Egy dolog köt össze minket. A bizonytalanság. De úgy tűnik, hogy ez nem elég erős kapocs, hisz elmentél. Eltudtál úgy menni, hogy nem kerestél, hogy nem hiányoztam egy kicsit sem. (Legalábbis én így gondolom)

9 nap..ennyi a világ. Ennyi van még ebből az évből! de miért emlegetem én ezt annyira? Csodát várok az új évtől? És ha lesz is csoda, mi lesz? Én? vagy te? esetleg mi? (említettem már, hogy mióta mondtad az ESETLEG szót, azóta ez az új "kedvencem"?!) Talán azt várom, hogy új év új Zsófi? 9 napig még a régi vagyok, azán éjfél után beüt a változás? Nem tűnik túl esélyesnek. De kitudja. ( I still beleieve in miracles.) És mivan ha te változol? Vagy ha mindketten változunk? Megeshet, hogy szöges ellentétei leszünk a másiknak. Akkor már az a fránya bizonytalanság se fog minket összekötni. Csak leszel te és leszek én. Kecsegtető ajánlat, nem?


Döntésképtelen vagyok. Felejtsek? vagy még várjak? Válasszam a könnyebb utat? Vagy nincs is könnyeb út? Bár ha úgy döntök, hogy felejtek, akkor van aki segítsen, hisz itt van egy kis bor mellettem. Igazán jó társaság. Nem szól semmit, csak csendben végig hallgat, csak rám figyel és senki másra. És a mégis úgy döntök, hogy még várok. Abban ki segít? Te segítesz? nem... akkor egyedül maradok, egyedül maradok és várok. Telnek a percek, az órák, közeledik a karácsony meghitt hangulat, a fenyő illat, ami narancs illattal keveredik, pár Chris Rea szám(amiket imádok) és várok. Várok, várok, várok, de nem lépek. Lépnék, de nem tehetem. Látszólag nem tart vissza semmi és senki, mégis úgy érzem meg van kötve a kezem. Helyesen teszem? Igen...legalább nem bánom meg. De lehet, hogy épp ezt fogom megbánni. Nem könnyíted meg a dolgom.





u.i.: Talán jobb lenne mégis azt hinni, hogy a 2010-es év új Zsófit hoz magával...

az utolsó...

Úgy döntöttem, hogy most pazarolom rád, az utolsó szavakat. Nem érsz többet....

csak miattad...

Veszekedés törte meg a csendet. Bár ez csak amolyan pajkos, vita volt. A veszekedés szó valóban túl erős erre. Egy kijelentésre (amire azt hittem, hogy olcsó kamu) felkaptam vizet..vitáztunk, majd egy mondattal csitított le...ez volt a varázs mondat, talán... "Csak miattad van itt"

Ahogy a veszekedés megtörte a csendet, úgy törte meg ez a mondat a hangzavart... Ismét csend lett..már már őrjítő csend mert csak ez az egy mondat visszhangzott a fejemben...Újra és újra ezt hallottam, semmi mást. Nem tudtam mit mondani erre. Kettősség volt bennem. Nem voltam biztos abban, hogy tényleg csak miattam lenne-e itt vagy ez csak egy kitalált baromsáág, hogy én még jobban áltassam magam. Azóta sem tudom a választ errea kérdésre. Sőt, újabb és újabb kérdések fogalmazódtak meg a fejemben..Nem merem feltenni őket. Mert attól félek, hogy egedül maradnék velük. Ezért inkább megtartom magamnak ezeket és ismételgetem a fejemben ezt az egy mondatot, hogy örömmel töltösön el...

sokat fogok még erről írni...Tudod miért? mert 4 nap van még számunkra ebből az évből...én pedig érzem, hogy gyorsan repül az idő, és nem akarlak elengedni...

köszönet

A fejembe látsz? Vagy csak megérzés volt? Esetleg az arcomra volt írva? Nem tudom, de ahogy ott álltunk egymással szemben, (én abban a fene nagy letargikus állapotomban) ,azt érzem, hogy semmit nem akarok annál jobban, minthogy magadhoz ölelj... Az arcomat a kezem mögé rejtettem bánatomban, te közelelbb léptél és magadhoz húztál..Legszívesebben percekig öleltelek volna, de nem lehetett, hisz így is rossz volt elengedni téged...

u.i.: Még most is pillangók repkednek a gyomromban ha vissza gondolok erre...

Részese lettem egy ördögi körnek! Az egyszer fent egyszer lent nevezetűnek... Ki akarok ebből kerülni! Jó, jó tudom nem lehet mindig csak a topon lenni, de utálom, hogy mindig változnak a dolgok... Hogy miért? Mert félek tőle...Azért félek, mert nem tudom, hogy mi milyen irányba fog változni, és ez megrémiszt.

Meglepő vagyok. És ez nem bók. Sose gondoltam volna, hogy ilyen mértékben hangulatfüggő leszek. Úgy változik a dolgokhoz való hozzá állásom és a hangulatom, mint az időjárás. Délelőtt: Szikrázó napsütés-fülig ér a szám Délután: Hóvihar- mély letargia...és ez így megy minden nap...

Azt hittem, visszatértünk, hogy újra önmagunk lettünk...de mi nem visszatértünk, hanem megzakkantunk.. Mi a fene lett velünk? Azt mondjuk, hogy mások változnak..és mi? Mi is óriásit változtunk! Néha már nem is ismerek önmagamra...Próbálok okot keresni ennek, de nem találok...Bár van egy sanda gyanúm, de inkább megpróbálok másra gondolni, mert jobb ha nem hiszem azt hogy amiatt változtam meg...

Az egyik őrültséget követjük el a másik után...és nem tudunk leállni...Pedig ha az ember nagyon akarja, akkor tud magának megálljt parancsolni! Neem? lehetetlen nincs, és mi sem vagyunk megállíthatatlanok! Szóval menni fog, csak rá kell magunkat szánnunk!

u.i.: Hogy rólad mit mondhatnék? Egyelőre semmit! De tudod miért? Mert teljesen össze vagyok zavarodva, és te kellessz, hogy tisztánlássak...

Félre a melankóliával! Vagy mégse?

koccintottunk. Hogy mire? Arra, hogy ismét önmagunk lettünk...bolondos, menhetetlen leányzók... Azért sikerült, mert akartuk! A sarokba akartuk vágni a melankóliát és végre ismét önfeledten akartunk kacagni! kellett már ez... Szerencsére ez ment egész délelőtt, de pár órával és 2,5 dl borral később újra elfogott egy érzés...

Ismét úrrá lett rajtam az a fene nagy letargia. Csak te jártál a fejemben és a szavaid. Teljes pontossággal próbáltam magamban visszaidézni mindent amit mondtál és tettél. újra hallani akartam a fejemben a szavaidat, a hangsúlyt ahogy mondod, és érezni akartam az érintésedet a kezeimen. A szavaid mögé akartam látni, hogy megtudjam, mit is jelntenek valójában!

Sz. szerint javíthatatlan álmodozó vagyok! Tudom, hogy igaza van, de mivan ha most túlzásba vittem? Mivan ha mindent csak beképzeltem, mert azt akartam, hogy úgy legyen és csak ez a kis bor döbbentett rá, hogy nincs is semmi?!

Túl gyorsan hajtottam fel a bort, és a fejembe szállt. Elfogott a letargia. de mivan ha nem is a letargia fogott el, hanem csak megtalált a valóság? Talán csak kellett egy kis bor, hogy fejbe vágjon és ráébredjek arra, hogy ez az egész csak álom... Dúl bennem a tenni akarás, de ha lépnem kéne, nem mernék! Kettősség...gyűlölöm!

Hogy lehet egy embert arra rávenni, hogy arra menjen amerre a szíve húzza, és ne tegyen butaságot azzal, hogy az eszse után megy?! Talán csak egy kis löket kéne, egy jel, tőled! De ha mindeketten csak egy jelre várunk a másiktól, akkor még sokáig egy helyben fogunk ácsorogni...

u.i.: Tudod mit? Holnap lépek! Vagy mégsem?

vasárnap hajnali fél három:

-Nem tudok aludni, csak merengek és hánykolódom... sötét van és hideg...felkapcsolok egy lámpát és fentebb állítom a fűtést. Az ember azt gondolná, hogy mostmár minden rendben, megkaptam amit akartam! Nem...még mindig hiányzik valami.., pontosabban ellepi valami a szobát, egy érzés... a magány...

Én, a kis naív megpróbáltam tenni valamit ez ellen, mert őrjítő egy helyzet volt...bekapcsoltam a tv-t, egy ócska James Bond film szólt a tv2-n, és pár szappanopera a romantica-n...egyik sem volt túl izgalmas.. átöleltem a plüss mackómat, de annyira élettelen volt, hogy másra vágytam, ismét másra...behoztam az egyik cicámat, aki 2 perc dorombolás után elaludt..Újra egyedül maradtam... Aztán megfordult a fejemben, hogy telefonálok! Beszélni akartam valakivel. De csak 2 ember volt akit legszívesebben felhívtam volna. Ebből az egyiket megbántottam, a másiknak pedig nem tudtam volna mit mondani. Ez a felismerés még jobban elszomorított...

Valahol ezt már régen tudtam, csak féltem kimondani, még saját magamnak is féltem beismerni, mert tudtam, hogy fájna ha kimondanám... De akkor vasárnap hajnali fél 3 körül ki kellett mondanom! Kellett, hogy fájjon, hogy érbe vágóan fájjon a felismerés, hogy rohadtul egyedül vagyok egy sötét és hideg szobában...

bor, mámor és kókusz...

Azt érzem, hogy írnom kell, mert nem tarthatom

magamban azt a sok mindent, ami most a fejmben kavarog.
De most, hogy írok nem tudok semmi jelentőségteljeset mondani... Rajtad gondolkodom..és a tegnapon... Nem kevés bor után kimertem olyanokat mondani ,amiket józanon sose mernék! Azt hittem, hogy hülyeséget beszéltem, pedig nem! Csupa olyan dolgot mondtam ki, amiket addig a szívembe zárva őriztem..szóval tegnapig azért nem mondtam ki ezeket a szavakat, mert túl közel lapultak ahhoz a helyhez, amit annyira féltek...De tegnap épp eleget ittam ahhoz, hogy megszűnjön a félelem érzetem..

Elvarázsoltál tegnap... elvarázsoltál azzal aki te vagy! Mert magadat adtad, magadról meséltél, mert tudtad, hogy ez érdekel! És tudod mi volt a legjobb az egészben?! Az, hogy egymás miatt voltunk ott tegnap! Úgyértem, nem hátsó szándékok , és érdekek miatt! Te egyszerűen miattam, én pedig egyszerűen miattad maradtam... :)

Ahogy rádnézek, mindig, de tényleg mindig az jut az eszembe, hogy már nagyon régóta egy hatalmas ölelésre vágyok...Megölelt már Sz., H., és F. is! ( kösziii) de én telhetelen vagyok és azt akarom, hogy te szoríts a karjaid közé! Érezni akarom, a bódító parfümöd illatát, a testedet, érezni akarom, hogy kellek neked, egy szóval érzeni akarlak téged... Azt akarom, hogy megölelj!

u.i.1.:Mindig a holnaptól várok valamit...A holnap pedig biztos azt várja, hogy én lépjek...

u.i.2.: kellesz...

az Á-ra a vesszőt rátettük!

SOHA! Ismétlem soha többé, nem teszünk ilyet Sz.! Most először és utoljára...

Annyira szánalmasak voltunk amennyire csak azok lehettünk...Mindezt miért? 5 perc gyönyörért..és volt értelme? NEM...







Soha többet nem akarok beszélni és hallani sem erről a délutánról...

again & again..

újra és újra ugyanazok a kérdések, és események játszódnak le bennünk... Valaki mást már biztos uuntatnék, azzal, hogy önmagamat ismétlem akár századjára is, de te... Te még nem unod... Tudod, hogy miért? Mert téged is ez foglalkoztat...Kitörölhetetlenül üldöznek bennünket ezek a kérdések és ezek a képek a fejünkben. Hogy milyen képek? Képek a múltról..Persze nem valami 100 éves, porosodó emlékekre kell gondolni! Ezek egészen frissek...mégis a múlt részei, hiszem már a tegnap is történelem! Mégsem hagynak nyugodni minket ezek a képek! Kiszámíthatatlanul bevillan egy-egy kép..hol fájdalmat, hol örömet okozva...

De te ezt tudod, ezt te megérted..hisz te is így vagy vele..?!

u.i.: Egy cipőben járunk... :)

visszaszámlálás indul...

Tényleg elindult a visszaszámlálás..18 nap múlva karácsony :) Már lekezdtünk ajándékokat keresgetni, gyűjtjük a listát, hogy ki mit szeretne stb, stb. De erről szól az egész ünnep? Vajon ezeket az ajándékokat szívből adjuk? Vagy az egész csak megszokás, hogy ha itt a karácsony, akkor shoppingolni kell?!

Én szeretnék újra és újra hinni, a mikulásban , a jézuskában és az egész karácsony szellmében! Jó lenne újra, órtási, csodálkozó szem párral ülni a karácsonyfa előtt, éss fejet hajtani, hogy milyen szép. Mert mégiscsak van benne valami varázslatos, valami egészen szívetmelegető... :)

Együtt az egész család, egy gyönyörű feldíszített fenyőfa körül és imádom, hogy az egész lakást átjárja a fenyő és a narancs illat. Mindenki boldog és elégedett általában. Kell ez? IGEN, kell. Valahogy nem tudnám e nélkül elképzelni az életem..olyan üres lenne az egész. És itt nem az ajándékokra gondolok hanem arra a varázsra, ami akkor este körbe járja a világot...

u.i.: London utcáin szeretnék sétálni... :)

megéri?

szerinted megéri? megéri-e agyalni, várni, remélni, bízni, stb.
valami olyanban,amiben/akiben nem vagyunk biztosak. Nem tudom, hogy érdemes-e ilyen dolgokra időt, és energiát pazarolni.. Azt vallom, hogy nem szabad az ilyen butaságokra időt fecsérelni, mégis homlokegyenest az ellenkezőjét teszem... Noormális vagyok én?

Agyaltam..agyaltam, mert sokszor jár a kettőnk kis dolga a fejemben... Hogy vártam-e? Még most is azt csinálom, folyton csak várok..Mindemellett remélek és bízok benned..Hogy ezt miért teszem, ne kérdezd, mert én sem tudom!! Valahogy ösztönös az egész...


Ez jó? Vagy nem? nem tudom. De nem is számít!

...Már nem agyalok, még várok, de már nem agyalok...





u.i.: tik-tak...