mese? bárcsak mese lenne...de ez egy igaz történet. Szavak, tettek, nevetések, és könnyek tanusítják. A szívem kong az ürességtől. elmentél. ennek van köze hozzá? biztos van. kisétáltál és egy űrt hagytál magad után. értem magam? nem...és téged értelek? nem...
Fullasztó idebent. Azt hittem, hogy csak a légkör, ezért kimentem egy nagy kabátban a minusz akárhány fokba, egy pohár borral és egy doboz cigivel. Az egyik cigiről a másikra gyújtok, kortyolok a borból és gondolkodom. Akarod tudni, hogy min? szerintem nem lesz nehéz kitalálni. Elnyomom a cigit. Előveszem a dobozt, majd elejtem a gyújtót. Remegő kézzel nyúlok utána. Miért remeg a kezem? Talán, mert hideg van és nincs rajtam kesztyű? Vagy mert annyira kívánom már a cigit? Esetleg remegő kézzel nyúlnék utánad, de nem talállak?! Mind a három feltételezésben van valamennyi igazság. De melyik a teljes igazság? Nem tudok dönteni. Ahogy te sem. Egy dolog köt össze minket. A bizonytalanság. De úgy tűnik, hogy ez nem elég erős kapocs, hisz elmentél. Eltudtál úgy menni, hogy nem kerestél, hogy nem hiányoztam egy kicsit sem. (Legalábbis én így gondolom)
9 nap..ennyi a világ. Ennyi van még ebből az évből! de miért emlegetem én ezt annyira? Csodát várok az új évtől? És ha lesz is csoda, mi lesz? Én? vagy te? esetleg mi? (említettem már, hogy mióta mondtad az ESETLEG szót, azóta ez az új "kedvencem"?!) Talán azt várom, hogy új év új Zsófi? 9 napig még a régi vagyok, azán éjfél után beüt a változás? Nem tűnik túl esélyesnek. De kitudja. ( I still beleieve in miracles.) És mivan ha te változol? Vagy ha mindketten változunk? Megeshet, hogy szöges ellentétei leszünk a másiknak. Akkor már az a fránya bizonytalanság se fog minket összekötni. Csak leszel te és leszek én. Kecsegtető ajánlat, nem?
Döntésképtelen vagyok. Felejtsek? vagy még várjak? Válasszam a könnyebb utat? Vagy nincs is könnyeb út? Bár ha úgy döntök, hogy felejtek, akkor van aki segítsen, hisz itt van egy kis bor mellettem. Igazán jó társaság. Nem szól semmit, csak csendben végig hallgat, csak rám figyel és senki másra. És a mégis úgy döntök, hogy még várok. Abban ki segít? Te segítesz? nem... akkor egyedül maradok, egyedül maradok és várok. Telnek a percek, az órák, közeledik a karácsony meghitt hangulat, a fenyő illat, ami narancs illattal keveredik, pár Chris Rea szám(amiket imádok) és várok. Várok, várok, várok, de nem lépek. Lépnék, de nem tehetem. Látszólag nem tart vissza semmi és senki, mégis úgy érzem meg van kötve a kezem. Helyesen teszem? Igen...legalább nem bánom meg. De lehet, hogy épp ezt fogom megbánni. Nem könnyíted meg a dolgom.
u.i.: Talán jobb lenne mégis azt hinni, hogy a 2010-es év új Zsófit hoz magával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése