Veszekedés törte meg a csendet. Bár ez csak amolyan pajkos, vita volt. A veszekedés szó valóban túl erős erre. Egy kijelentésre (amire azt hittem, hogy olcsó kamu) felkaptam vizet..vitáztunk, majd egy mondattal csitított le...ez volt a varázs mondat, talán... "Csak miattad van itt"
Ahogy a veszekedés megtörte a csendet, úgy törte meg ez a mondat a hangzavart... Ismét csend lett..már már őrjítő csend mert csak ez az egy mondat visszhangzott a fejemben...Újra és újra ezt hallottam, semmi mást. Nem tudtam mit mondani erre. Kettősség volt bennem. Nem voltam biztos abban, hogy tényleg csak miattam lenne-e itt vagy ez csak egy kitalált baromsáág, hogy én még jobban áltassam magam. Azóta sem tudom a választ errea kérdésre. Sőt, újabb és újabb kérdések fogalmazódtak meg a fejemben..Nem merem feltenni őket. Mert attól félek, hogy egedül maradnék velük. Ezért inkább megtartom magamnak ezeket és ismételgetem a fejemben ezt az egy mondatot, hogy örömmel töltösön el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése