Minden szavad érbe vágóan fájt... Olyan mélyre hatoltak le a szavaid, mint még talán soha senki másé. És annyira is fájtak, mint még soha semmi. Legszívesebben elszaladtam volna. És meg sem álltam volna addig, amíg azt nem érzem, hogy kong a szívem az ürességtől. Bár akkor még most is csak futnék.
Ez minden vágyad? Hogy elüldözz... "megyünk, együtt" Tessék? ebben a két szóban benne volt minden amit nem akartam hallani, amíg nem tudok biztosat felőled. De kimondtad, mégis kimondtad. Nem törődsz azzal, hogy megbántassz-e... Nekem meg veled nem kéne törődnöm. És te mégis felhívsz az éjszaka közepén, hogy megbántottál-e, és én mégis foglalkozom veled minden nap... Hasonlítunk. Te mondtad. Én pedig egyetértettem veled. Ezek vagyunk mi. Két bolond, akik megállás nélkül játsszák a saját kis macska-egér játékukat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése