Talán hihetelennek tűnik de ha választanom kéne, akkor most azt választanám, hogy vég. Ha az ember belekeveredik egy olyan párkapcsolatba, ahol ő a nevető harmadik, (pontosabban a szomorkodó harmadik) akkor előbb vagy utóbb de eljön az a pillanat amikor azt mondja, hogy betelt a pohár, hogy elég. Most én is azt mondom. Most én is úgy gondolom, hogy már nem tudok többet eltűrni. nem a büszkeségem miatt, mert azzal szerintem semmi gond. Inkább csak a szívem miatt, ami most darabokban hever. Rájöttem, hogy elég kártékony vagy, mert mire összeillesztek egy pár darabot, te rögtön akár egy félszóval is, de újra összetöröd.
Nagyon képlékeny az emberi szív..olykor-olykor túl él egy tornádót, máskor meg egy kis szellő romba dönti. Ugyanilyen kényes az emberi boldogság is..mint a tükör, hamar összetörik. Az ember pedig pont azért fél a boldogságtól, mert nem tudja, hogy meddig tart. De ez egyáltalán számít valamit? MIért nem tudunk csak úgy a jelennek élni?
Fantasztikus kérdés, mégis én sem élek e szerint...Valahol egy kicsit a múltnak is és a jövőnek is élek. Csak a jelennek nem. Őrizgetek tárgyakat, papír fecniket, mert mind emlékeztetnek valamire, vagy valakire. Illetve folyton-folyvást a jövőn rágódom, hogy valami meddig fog tartani, hogy mi lesz azután stb. stb. Valójában csak a jelennel nem foglalkozom. Miért? mert félek. A jelen a valóság. és a valóság ijesztő néhaa. Sőt gyakraan. Szeretek elszakadni egy kicsit a realitástól és nem a földön járnii. Ezért követem azt a filozófiát, hogy élek egy kicsit a múltnak,egy kicsit a jövőnek és nem ragadok meg sehol. a jelen talán nem nekem való. Bekerültem a mély vízbe és hirtelen elfelejtettem úszni, ezért csak sodródom az árral. Néha eszeveszetten kapálózok, amikor már a talpam súrolja a jelen talaját, de szerencsére valahogy mindig sikerül elkerünöm.
Hogy miért félek a jelentől ennyire? Hmm vicces kérdés. Igazából, azért, mert ha a jelenben élnék és csak a jelnnek, akkor szembe kéne néznem saját magammal, a gondolataimmal és az érzéseimmel. És pontosan ettől félek. Bár mindemelett tisztában vagyok azzal, hogy ez a legnagyobb butaság, amit csak tehetek, hogy elszaladok a saját gondjaim elől..mert úgyis útolérnek.
Miért van az, hogy az szívügyekkel kapcsolatos negatív dolgokat először fejben kell elfogadni, hogy a szív is megérthesse és megnyugodhasson? nem tudom felfogni.., mint ahogy te is érthetetlen vagy számomra..Bár lassan-lassan (nagyon lassan) kezdem elfogadnii.. [ és mégis minden este azt kívánom, hogy hívj fel és mondd azt, hogy akarlaak!]
u.i.: Túl sokat kéreek? IGEEEN..tőled igeen..
u.i.2.: Kérnéék még valamit! Mostmár ne gondold meg magad, mert késő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése