élek és írok...
írok és sírok...
sírok és nevetek...
nevetek és... mit is? Ennyi most az élet. Mit kívánhatnék még? A válasz egyszerű: semmit. Akkor miért érzem a kongó ürességet idebent? Biztos, hogy van valami oka, valaminek a hiányát jelzi...
nevetek és szeretek...
szeretek és szeretlek...
u.i.: szeretlek és szeretsz?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése