Ez egy szimpla ügy...Szeretem a fájdalmat. Már amennyire azt szeretni lehet. Mégis úgy gondolom, hogy egyszerűbb ha az ember képébe vágják,(hogy ordítsanak a szavak), hogy nem kellessz. Bár még nem tetted meg, de akarom, hogy a képembe üvöltsd, hogy a szemembe nézz és úgy mondd, hogy más kell. Hogy miért? Talán így eltudom, majd fogadni. Mert "könnyebb" elviselni a biztosat, mint belenyugodni a bizonytalanba.
Sosem voltam "csendben szenvedő", és sose leszek az. Nekem mindig mennem kell, és mondanom kell ami a fejemben van, mert nem nyugszom amíg nem tudok biztosat. Ez olyan nagy gond? Ez persze helyzettől, és személytől is függ. Személy szerint én szeretem, hogy ilyen vagyook.
Téged bántana, ha a szemedbe mondanám, hogy csak te kellessz? mert engem bánt..az is ha nem mondom ki, és az is ha kimondom. Méghozzá azért, mert ha magamban tartom, te sosem tudod meg, hogy mennyire fontos vagy nekem, de ha elmondom neked..akkor a szemembe mondod, hogy... felejts el.. Ezért olyan nehéz! Bárhogy is döntök, nekem nem lesz jobb. És neked? Úgy tűnik, hogy kettőnk közül csak nekem fontos, hogy mit gondol a másik, hogy hogyan érez, hogy mit akar, hogy mire vágyik. Önző lennél? igen, önző vagy...Ez a színtiszta igazság. de mint tudjuk, az igazság néha fááj...
u.i.: ha egyszer kimondom, hogy akarlak, többé sose nézek vissza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése