Arctisztítás, lealapozás, festékek. Festék az arcon, mosoly a szájon. Állítólag 24 órás smink. De ahogy az első könnycseppek maszatolni kezdték a szemhéjfestéket, a lány onnatól kezdve tudta, hogy nincs megállás. Amint az utolsó ecset vonás nyoma is eltűnik, a mosoly is letűnik az arcáról. Az a smink egy porcelán álarc volt a világ felé. De még 24 óráig sem tartott ki. "Előttem senki sem tud szinészkedni" A fiú egy mondattal képes volt, darabjaira törni a gondosan megmívelt álarcot. A lány azóta ott áll előtte "meztelenül". mégis mit gondolt? Hogy örökké viselheti?! Oo. hisz színház az egész világ. És mi mind szereplők vagyunk benne. A fiú is csak játszik. A lány viszont nem elég erős ahhoz, hogy összetörje az ő álarcát. Így viszont nem fair ez a játék. Nem egyenrangú felek. Az egész csak egy ostoba harc, aminek a tétje a büszkeség megőrzése, és a célja a másik legyőzése. Pont ezt próbálta kompenzálni a lány a sminkkel. De ahogy a könnye kicsordult, cseppenként peregtek végig az arcán, úgy fogyott el minden remény a tovább lépésre. A könnycseppek gyors legördülése jelképezte a boldogság "tiszavirág" életét. Nehéz teher ha valaki magával cipeli a reménytelenséget. Ha beköltözött a lelkének egy rejtett zugába, onnan nehéz kiűzni. Bár még él a lány szívében a küzdés, hogy tegyen valamit magáért, hogy mentse a saját bőrét, lelkét. Ez persze elég negatívan hangzik, de mivan ha neki pont ez ad erőt?! Vagy csak a bizonyítás tüze ég benne? Hogy megmutassa másoknak, ő nem gyenge! Talpra tud állni akkor is ha senki nem hisz benne! És az ilyen talpra állás vajon biztos lábakon áll? Vagy csak pillanatnyi cirkuszi mutatvány?!

u.i.: Legközelebb szavakba foglalom, milyen érzés remegő lábakon állni a porondon, biztonsági háló nélkül!