A szó legszorosabb értelmében. Eddg atl rettegtem, hogy nincs rá megfelelő alkalmam, hogy beszéljünk. De a sors, a kibaszott sors egy este alatt 100 lehetőséget is kínált. Én pedig egyikkel sem éltem. Mert mindegyes lehetőség megrémített, és inkább kettőt léptem hátra mint egyet előre.
Vége. Nem mindennek, de vége. Túl éltük. Nem táncoltuk el a záró táncunkat. Veled nem. De mindketten tudjuk, hogy nyitó tánc sem volt. Csak az én álmaimban. Talán itt az ideje lesétálni a színpadról és abba hagyni a szinészkedést. Vegyük le álarcainkat. De hisz akkor ott állnánk egymással szemben sebezhetően. Baromi sebezhetően. Az lenne az első dolgunk, hogy megbántjuk egymást. Nem biztos, hogy tettekkel, nem biztos, hogy szavakkal. Talán pont azzal ha nem teszünk, és nem mondunk semmit. Úgy, hogy jobb ha ahhoz tartjuk magunkat, hogy színház az egész világ, és mi is szerepet kaptunk benne!
Ég veled, furcsa szemüveges idegen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése