Nem végzetes, nem maradandó. Orvosolható. Cataflam, Voltaren Dolo, Algoflex forte, stb.stb. erős fájdalom csillapító hatásúak, de van mellékhatásuk. Kibaszott nagy álmosság. Rengeteget aludtam a hétvégén, ez önmagában nem is lenne gond, csak te valahogy mindig oda keveredtél... Azóta utálok álmodni..már ott sem lehetek nélküled.
És mit tehet egy lány aki az érzései elől menekül, ám a szíve visszahúzza? Lehetnék strucc. Homokba dugnám a fejem, és nem foglalkoznék többet a problémával.
De ha emberi tettekben gondolkozunk, akkor két lehetőségem van. 1; megragadok itt, a jelenlegi helyzetemben, és hagyom magam az árral sodortatni, miközben felőrölnek a problémák. 2; belevetem magam egy másik kapcsolatba..és ha az nem működik, akkor egy újabba és így tovább.
Nem maradhatok..különben tényleg felemésztenek belülről a problémáim. Lépnem kell.Falakat kell emelnem magamköré, ridegnek és önzőnek kell lenni, csak így léphetek tovább, a múltat magam mögött hagyva...csak így lehet jövőm...
Megszállott ok-kereső lettem...ha felmerül egy probléma biztos, hogy az az első kérdésem, hogy mi az oka? és a sors..a fránya sors, a maga hülye iróniájával, miért alakította így a dolgokat? kellett ez a kis kórházi rémálom, hogy tisztán lássak, hogy észhez térjek, hogy felejtsek?
Vagy csak, hogy ismét össze zavarodjak?...
Képet festek itt belül, halványodik az arcod. Ez bánt, de tudom, hogy a "gyógyulás" egy lépcsőfoka. Sz. szerint van rá gyógyszer, és tényleg. mostmár én is tudom. Félre teszek neked egy párat. (ez az a tipikus orvosság amiért a patikában kifizetsz "ezer háromhatvanat"és többé nem fáj semmi. ) ...
Hihetetlenül nagy kő esett le a szívemről. Csak gondolj bele, fellélengzés egy hossz-hosszú betegségből...mostmár kapok levegőt és tisztán is látok...újra egyben vagyok..és ez fantasztikus érzés...=)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése