menő vagy ciki?

nem számít. Nem számít, hogy mások szerint menő-e az új csizmád, ha neked tetszik semmi gond. Nem számít, hogy mások szerint menő-e, hogy göndör a hajad, ha téged ez boldoggá tesz ne törődj senkivel. Hosszú oldalakat írhatnék tele. De igazat adok ezeknek. Áttértem az önző életmódra, és nem szégyellem. Egy kérdés mégis elbizonytalanított.

T.: És te kivel jössz a bálba?

Zs.: Egyedül.

T.: De nem lesz kisérőd?

Zs.: Főszervező vagyok, nem lesz időm másra...

T.: ahha, értem


Szöget ütött a fejemben, hogy micsoda ostoba kifogással takaróztam. "Nem lesz időm másra"..? jesszus..Igazából csak féltem bevallani, hogy az énkisérőim a szintén szingli barátnőim lesznek... Egy erős és határozott nő, rávágta volna, hogy kisérő?..pff Egyedül is jól elboldogulok. ( Ne sajnáljon senki!!!) De én..egy gyerekes kifogással próbáltam leplezni, hihetetlen magányomat.

Magány? Gusztustalan szó..Szingli vagyok, de nem fél ember. És pont ez a legnehezebb a szingliségben, hogy elfogadd, hogy te is érsz valamit egymagad. Hogy nagy dolgokra vagy képes, csak hinned kell magdban, és lehet, hogy elég közhelyes..(amiktől már a hideg futkos a hátamon), de a végén valahogy mégis mindig kiderül, hogy rohadtul igazak a közhelyek. Gyerekként azt tanultuk, hogyha nem tudunk semmi kedveset mondani, akkor inkább ne szóljunk egy szót se. Ezzel úgy próbáljuk megkímélni mások érzéseit, hogy eltitkoljuk a magunkét. Amit előbb-utóbb úgyis megbánunk. Bár mégis eljut az ember egy olyan pontra ahol beismeri, hogy jobb ha hallgatok. Ahol a szavak már semmit sem érnek, és talán már az érzések sem fontosak. Ez az a hely ahonnan menekülni kell. Elfutni minél hamarabb. Minden emberben megvan a vágy, hogy bejárja a földet, bennünk van az örökös "mehetnék". De ha mi mindig csak megyünk, a dolgokat ott hagyjuk ahonnan elindultunk, ahova mi is visszatérünk előbb vagy utóbb. Ezért mi lenne ha most mi hagynánk menni másokat?! Mert ahányszor elengedünk valakit, azzal helyet csinálunk valaki teljesen másnak. Valakinek akit talán sohasem vártunk. Aki egy olyan ajtón jön be amiről eddig nem is tudtunk.







Pont ez a szép a felejtésben, hogy tudod, hogy úgyis jön valami más, valami új...